Sudhana könyvkiadó

lásd: facebook / sudhana kiadó

Milindapanha / Menendrosz kérdései

A nehézségek megszüntetése


Első fejezet

 

1.

 S így szólt a király:

- Vajon az öt ádzsatanát, Nágaszéna, a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet és a testet, különböző tettek, vagy egyetlen tett hozza létre; több különböző karma, vagy egyetlen karma eredményei-e?

- Különböző tettek eredményei, nem egyetlené.

- Mondj erre egy példát!

- Te mit gondolsz, ó, király? Ha egyetlen földdarabot öt különböző maggal kéne bevetnem, akkor ezekből a különböző magvakból különböző fajtájú növények jönnének létre?

- Igen, minden bizonnyal.

- Nohát, ugyanez a helyzet az ádzsatanák létrejöttével kapcsolatosan.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

2.

S így szólt a király:

- Miért van az, Nágaszéna, hogy az emberek nem egyformák, hanem vannak közöttük rövid ideig élők és hosszú ideig élők, betegesek és egészségesek, csúnyák és gyönyörűek, befolyás nélküliek és nagyhatalommal bírók, szegények és tehetősek, alacsony sorba és magas helyekre születettek, balgák és bölcsek?

S a bölcs ezt felelte:

- Miért van az, hogy a zöldségek nem egyformák, hanem vannak közöttük savanyúak, sósak, bűzösek, csípősek, keserűek és édesek?

- Azt hiszem, uram, azért van így, mert különböző magvakból jöttek létre.

- Így lehet megmagyarázni, nagy király, az emberek között meglévő különbözőségeket is. A Magasztos így mondta: "Az élőlények mindegyikének megvan a saját karmája, mind a karma örökösei, mind a saját karmájuk klánjához tartoznak, mind a karma rokonai, olyan számukra a karmájuk, mint védelmező királyuk. A karma az, ami felemeli, vagy letaszítja őket; a karma miatt válnak különbözővé.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 


3.

S így szólt a király:

- Azt mondtad, Nágaszéna, az a célod, hogy megszüntesd ezt a szenvedést, ugyanakkor gondoskodj arról, hogy nem keletkeznek újabb szenvedések.

- Így igaz.

- De vajon úgy érheted el ezt a célodat, hogy már korábban is erőfeszítéseket tettél, vagy úgy, hogy most, ebben a létben teszel meg mindent?

A bölcs így válaszolt:

- Most csak azzal kell foglalkoznom, mi az, amit még meg kell tennem. A korábbi erőfeszítéseimmel már elértem azt, amit el lehetett érni velük.

- Mondj egy példát!

- Mit gondolsz, ó, király, az emberek akkor látnak hozzá a kutak vagy mesterséges tavak kiásásához, amikor már érzik a szomjúságot?

- Természetesen nem, uram.

- Így van ez, nagy király. Az embernek azzal kell foglalkoznia, hogy mi az a jelenben, amit meg kell tennie. A korábbi erőfeszítések már mind elérték céljukat, mindent valóra váltottak, amit valóra válthattak.

- Mondj még egy példát!

- Mit gondolsz, ó, király, az emberek akkor látnak neki a föld felszántásának, akkor vetnek és ültetnek, akkor aratnak, akkor gondoskodnak az élelemről, amikor már mardossa őket az éhség?

- Természetesen nem, uram.

- Így van ez, nagy király. A jelenbeli erőfeszítéseknek arra kell irányulniuk, amit most kell megtennünk. A korábbi erőfeszítések már megérlelték maguk gyümölcseit.

- Mondj még egy példát!

- Mit gondolsz, ó, király, a hadvezér akkor ásatja ki az árkokat, akkor emeltet földhányásokat, akkor építtet őrtornyokat és erődöket, akkor tölteti fel a raktárházakat élelemmel, amikor már felette a csata fenyegető fellege? Te magad is, akkor kezdesz ismerkedni az elefántok irányításával, a lovaglással, a kocsihajtással, az íjászattal és a vívással, amikor már itt az ellenség?

- Természetesen nem, uram.

- Így van ez, nagy király. A jelenbeli erőfeszítéseinknek arra kell irányulniuk, amit még meg kell tennünk. A korábbi erőfeszítéseink már mind megérlelték a maguk gyümölcseit. A Magasztos, ó, király, ezt e szavakkal mondta:

"Minden ember jöjjön rá, kellő időben,

mi lehet, mi boldogságát adja.

Miképpen a fuvaros, ne úgy cselekedjen,

inkább eltökélten lépjen rá az útra.

Mert a fuvaros, ki letért a sima útról,

a járatlannak zökkenőin kesereghet.

Vagy mint aki kockára fogad s veszít,

olyan a tudat, ami a jót nem nézi.

Mert ki elkeseredetten a követi a gonosz,

amikor a halál hatalmába keríti,

úgy jár, mint a kockás,  az órán, mi oly fontos.


- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

4.

S így szólt a király:

- Te, meg a hited követői ezt mondjátok: "A pokol tüze sokkal, sokkal ádázabb, mint a közönséges tűz. Ha követ vetünk a közönséges tűzbe, egy napig is elfüstölög anélkül, hogy megsemmisülne, de ha csarnok méretű sziklát vetünk a pokol tüzébe, abban a szempillantásban megsemmisül." Ezt a kijelentést nem tudom elfogadni. Másrészt ezt mondjátok: "Az élőlények újjászületnek, még akkor is, ha száz meg ezer esztendőn át égtek a pokolban." Ez azt jelenti, hogy a pokol tüze mégsem semmisíti meg őket, ezért ezt az állítást sem tudom elfogadni.

A bölcs erre így válaszolt:

- Mit, gondolsz, ó, király, a cápák és a krokodilok és a teknősök és a pávák és a galambok nőstényei talán nem nyelnek le néha-néha egy-egy kavicsot?

- De igen, uram, előfordul.

- És mi történik azután? A kavicsok, ezek a kemény tárgyak, amikor lejutnak az állatok gyomrába, amikor lejutnak a beleikbe, vajon megsemmisülnek?

- Igen, megsemmisülnek.

- És a magzat, ami ott lehet ezeknek az állatoknak a testében, az is megsemmisül?

- Természetesen nem.

- Ugyan miért nem?

- Azt hiszem, uram, azért, mert az embrióra nincs hatással a karma által gerjesztett pusztítás.

- Így van, ez, nagy király. A karma hatására a lények, bár több ezer évig lehetnek a pokolban, nem pusztulnak el. Ha ott születnek újra, ott nőnek fel, és ott halnak meg. Ezért mondta a Magasztos, ó, király, a következő szavakat: "Addig nem halhat meg, amíg a gonosz karma el nem veszti erejét."

- Mondj még egy példát!

- Mit gondolsz, ó, király, vajon az oroszlánok és a tigrisek, a párducok és a kutyák nőstényei nem nyelnek le hús- és csontdarabokat?

- De igen, esznek ilyen dolgokat.

- És mi történik? Ezek a kemény dolgok, amikor a gyomrukba jutnak, amikor a testük belsejébe kerülnek, vajon megsemmisülnek?

- Igen, megsemmisülnek.

- És a magzat, ami ott lehet ezeknek az állatoknak a belsejében, az is megsemmisül?

- Természetesen nem.

- Vajon miért nem?

- Azt hiszem, azért, uram, mert nem hat rá a karma pusztító ereje.

- Így van ez, nagy király, mert a karma hatása az, ami miatt a lények a pokolba kerülnek, s bár ott vannak, ott égnek ezer éven át, nem semmisülnek meg.

- Mondj még egy példát!

- Mit gondolsz, ó, király, vajon az asszonyok, a görögök, a nemesek, a brahminok, a gazdák feleségei, vajon nem esznek kemény tésztákat és húst?

- De igen, esznek ilyen dolgokat.

- S amikor ezek a kemény dolgok lejutnak a gyomrukba, bejutnak a testük belsejébe, vajon megsemmisülnek?

- Igen, megsemmisülnek.

- És vajon a méhükben lévő gyermekek is megsemmisülnek?

- Természetesen nem.

- Ugyan miért nem?

- Azt hiszem, uram, azért nem, mert nem hat rájuk a karma pusztító ereje.

- Így van ez, nagy király, mert a karma hatása az, ami miatt a lények, bár több ezer évig égnek a pokolban, nem semmisülnek meg. Ha ott születnek újra, ott nőnek fel, és ott halnak meg. Erről, ó, király a Magasztos így szólott: "Addig nem halhat meg, amíg a gonosz karma el nem veszti erejét."

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

5.

S a király így szólt:

- Tiszteletreméltó Nágaszéna, a tieid azt mondják, hogy a világ vízen nyugszik, a víz levegőn, a levegő a térben. Én ezt a kijelentést sem tudom elhinni.

Ekkor a bölcs vizet hozott egy locsolókannában, s odatartotta Milinda király elé.

- Ahogy ez a víz a megtámasztja a fölötte lévő levegőt, úgy igaz az is, hogy a levegő megtámasztja a vizet.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

6.

S a király így szólt:

- Az elmúlás a Nirvána?

- Igen, felség.

- Hogy lehet ez, Nágaszéna?

- Minden ostoba élőlény, ó, király, élvezi az érzékek és az érzékek tárgyai által nyújtott örömöket, kéjt találnak ezekben, s ezért folyamatosan vágynak ezekre. Ezért aztán az emberi szenvedélyek hullámai sodorják őket, így nem szabadulhatnak meg a születéstől, a megvénüléstől, a haláltól, a bánattól, a gyásztól, a fájdalomtól, a szomorúságtól és a kétségbeeséstől; más szóval: nem szabadulnak meg a szenvedéstől. Ám a bölcs, ó, király, a nemes igazságok ismerője nem keres kéjt ezekben a dolgokban, nem is talál bennük örömöt, így nem vágyakozik utánuk. Márpedig ha nem vágyakozik, akkor a vágy elhal benne, a vágy elhalásával pedig a megszerzés is elhal benne, a megszerzés elhalásával a valamivé válás is elhal benne, a valamivé válás elhalásával a születés is elhal, a születés elhalásával pedig a vénülés, a halál, a bánat, a gyász, a fájdalom, a szomorúság és a kétségbeesés is megszűnik létezni. Így az elmúlás véget vet a szenvedés minden formájának; így az elmúlás a Nirvána.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

7.

S a király így szólt:

- Tiszteletreméltó Nágaszéna, minden ember eljut a Nirvánába?

- Korántsem, ó, király. De az, aki helyesen jár, aki elismeri mindazokat a dolgokat, amiket el kell ismerni, aki tisztán érzékeli mindazokat a dolgokat, amelyeket tisztán kell érzékelni, aki megszabadul mindazon dolgoktól, amelyektől meg kell szabadulni, aki gyakorlatokat végez azon dolgokban, amelyekben gyakorlatokat kell végezni, aki rájön azokra a dolgokra, amelyekre rá kell jönni - az ilyen ember eljut a Nirvánába.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

8.

S a király így szólt:

- Tiszteletreméltó Nágaszéna, az az ember, aki nem jut el a Nirvánába, fel tudja fogni, milyen nagy boldogság van ott?

- Igen, fel tudja fogni.

- De hogyan lehetséges ez anélkül, hogy eljutna a Nirvánába?

- Mit gondolsz, ó, király, azok, akiknek nem vágták le kezeit és lábait, vajon nem tudják, milyen keserű dolog lenne, ha levágnák ezen testrészeiket?

- De igen, uram, tudják.

- Vajon honnan tudják?

- Hallották azok sirámait, akiknek levágták a kezét, lábát. Innen tudják.

- Nohát, nagy király, azok, akik nem érik el a Nirvánát, tudják, hogy milyen boldogság van ott, méghozzá azért tudják, mert hallják azoknak boldog szavait, akik igenis eljutottak oda.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

Itt ér véget az első fejezet.

 

Második fejezet


1.

S a király így szólt:

- Mondd, Nágaszéna, láttad a Megvilágosodottat?

- Nem, uram.

- A tanítóid látták a Megvilágosodottat?

- Nem, uram.

- Akkor, tiszteletreméltó Nágaszéna, a Megvilágosodott nem is létezik!

- Mondd csak, nagy király, láttad már az Úhá-folyót a Himalája hegyei közt?

- Nem, uram.

- Az apád vajon látta?

- Nem, uram.

- Akkor, felség, az a folyó nem is létezik.

- Pedig létezik. Igaz, hogy én nem láttam, és az apám sem látta, de egészen biztos, hogy létezik.

- Nohát, nagy király, bár magam nem láttam a Magasztost, és a tanítóim sem látták őt, de mégis létezett egy ilyen személy.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

2.

S a király így szólt:

- Mondd, Nágaszéna, a Megvilágosodott a legkiválóbb?

- Igen, nincs senki, aki fogható lenne hozzá.

- De honnan tudod ezt, ha sosem láttad őt?

- Mit gondolsz, ó, király, az az ember, aki még sosem látta az óceánt, tudja-e, hogy az óceán mély, felmérhetetlenül nagy, szavakkal kifejezhetetlenül hatalmas dolog? Vajon ez az ember nem tudja, hogy az öt hatalmas folyó, a Gangesz, a Jumna, az Akrivati, a Szarabhu és a Mahi, az óceánba ömlik, amin ennek ellenére nem látszik, hogy telibb lenne, vagy üresebb volna?

- De igen, tudhatja.

- Így van ez, nagy király akkor is, amikor a múltban élt kiváló tanítványokra gondolok, s mikor az ő nagyságukra gondolok, megértem, hogy nincs senki, aki fogható lenne a Buddhához.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

3.

S a király így szólt:

- Van-e mód arra, hogy az emberek felfogják, nincs senki, aki fogható lenne a Buddhához?

- Igen.

- De hogyan?

- Valamikor régen, ó, király, élt az írásnak egy mestere, akit bölcs Tisszának hívtak. Sok-sok év telt el azóta, hogy meghalt. Vajon az emberek honnan tudják azt, hogy élt egyáltalán?

- Az írásai megmaradhattak, uram.

- Pontosan, nagy király, s ez a helyzet azzal is, aki az Igazságot keresi, mert ténykedése közben látja, milyen nagy volt a Megvilágosodott, mert a Magasztos éppen az Igazságról tartott beszédeket.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 



4.

S a király így szólt:

- Láttad már, Nágaszéna, mi az igazság?

- Vajon én, s a hozzám hasonlók, ó, király, nem a Megvilágosodott utasításainak megfelelően, nem az Ő szeme előtt élünk, míg meg nem halunk?

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

5.

S a király így szólt:

- Ha nem létezik lélekvándorlás, Nágaszéna, létezhet újraszületés?

- Igen.

- Hát ez hogyan lehetséges? Mondj egy példát!

- Tegyük fel, ó, király, hogy egy embernek a lámpásáról meg kell gyújtania egy másik lámpást. Vajon kijelenthetjük-e, hogy az egyik lámpás átvándorol a másikba?

- Természetesen nem.

- Ilyen, nagy király, a lélekvándorlás nélküli újraszületés.

- Mondj még egy példát!

- Emlékszel, nagy király, hogy gyermekkorodban verseket tanulták a tanítódtól?

- Igen.

- Nohát, ebben az esetben a vers átvándorolt beléd a tanítódból?

- Természetesen nem.

- Ilyen, nagy király, a lélekvándorlás nélküli újraszületés.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

6.

S a király így szólt:

- Mondd csak, Nágaszéna, létezik olyan dolog, hogy "lélek"?

- A legmagasabb értelemben véve, ó, király, ilyen dolog nem létezik.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

7.

S a király így szólt:

- Mondd csak, Nágaszéna, van olyan lény, aki egyik testből képes átjutni egy másikba?

- Nem, nincs ilyen lény.

- De ha ez a helyzet, nem szabadulhat meg gonosz cselekedeteitől.

- Ez igaz, ha nem kellene ismét megszületnie, de mivel ismét meg kell születnie, ez így nem igaz.

- Mondj egy példát!

- Képzelj el, ó, király, egy embert, aki ellopja egy másik ember mangóját. A tolvaj, ugye, büntetést érdemel?

- Igen!

- Ugyan miért? Hiszen nem azt a mangót lopta el, nem is azt a magot, amit a másik ember elültetett a földbe!

- Az a vétke, hogy ellopta egy másik ember munkájának gyümölcsét.

- Így van ez, nagy király. Ez a létező és névvel bíró elkövet bizonyos tetteket, tisztákat vagy becsteleneket, és e karma árnyékában újra megszületik, mint egy másik létező és névvel bíró, aki nem szabadulhat meg az első létező és névvel bíró gonosz tetteitől.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

8.

S a király így szólt:

- Amikor a tetteket elkövetik, Nágaszéna, valami név-és-forma, mi történik magukkal a tettekkel?

- A tettek, ó, király, árnyékként követni fogják elkövetőjüket, sosem hagyják el őt.

- Rá lehet mutatni ezekre a tettekre: "Itt vannak ezek a tettek, meg ott, meg ott"?

- Nem.

- Mondj egy példát.

- Mit gondolsz, ó, király, rá lehet mutatni az olyan gyümölcsre, amit a fa még meg sem termett?

- Természetesen nem, uram.

- Így van ez, nagy király. Amíg az élet folytonosságát nem vágják el, lehetetlen rámutatni az elkövetett tettekre.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

9.

S a király így szólt:

- Vajon az, Nágaszéna, aki hamarosan újraszületik, tudja, hogy meg fog születni?

- Igen, tudja, ó, király.

- Mondj egy példát!

- Képzelj el egy földművest, ó, király, egy birtokost, aki elveti a magvakat, azután jól meglocsolja a vetést. Vajon ő tudja, hogy egy nap termést arathat?

- Igen, természetesen tudja.

- Nohát, nagy király, ugyanez a helyzet azzal, aki hamarosan újraszületik: pontosan tudja, hogy rövid időn belül megszületik.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 





10.

S a király így szólt:

- Vajon van olyan személy, Nágaszéna, akit Buddhának neveznek?

- Van.

- Akkor, Nágaszéna, meg is lehet mutatni, hogy ez a személy itt van, vagy ott van?

- A Magasztos, ó, király, olyan elmúlással múlott el, amelynek végén semmi olyasmi nem marad, ami egy másik lény létrejöttéhez vezethet. Nem lehetséges rámutatni arra, hogy a Magasztos emitt van, vagy amott tartózkodik.

- Mondj egy példát!

- Mit gondolsz, ó, király, amikor egy hatalmas tűz lobog, van lehetőség arra, hogy rámutassunk azokra a lángnyelvekre, amelyek már kialudtak; meg tudjuk mutatni, hogy ez meg az, meg amaz a lángnyelv már kihunyt?

- Nem, uram. A láng, ha már nem lángol, eltűnik.

- Így van ez, nagy király. A Magasztos olyan elmúlással múlott el, amelynek során semmi sem marad, ami egy másik élőlény létrejöttének csírája lehetne. A Magasztos elérte a véget, és nem lehet rámutatni, hogy emitt tartózkodik, vagy amott. Ám a tanai testét tekintve, ó, király, igenis rá lehet mutatni a Magasztosra, mert a Tant ő maga, a Magasztos hirdette.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

Itt ér véget a második fejezet.

 

Harmadik fejezet


1.

S a király így szólt:

- Mondd meg, Nágaszéna, neked és a tiéidnek kedves a test?

- Nem, mi nem szeretjük a testet.

- Akkor mi az oka, hogy törődtök a sajátotokkal, vigyáztok rá?

- Sok helyen jártál már, ó, király, sok csatát láttál. Előfordult már, hogy megsebzett egy nyílvessző?

- Igen, megesett már velem ilyesmi.

- Ha ez történik, ó, király, vajon nem látják el a sebet? Nem kenik be olajjal, nem kötözik be?

- De igen, ez a szokás.

- Vajon miért? Talán kedves az ember számára a seb, azért gondozza oly nagy szeretettel, azért szentel neki oly sok figyelmet?

- Nem, a sebem a látszat ellenére nem kedves a számomra, csak azért ápolom, hogy visszanőjön a húsom.

- Így van ez, nagy király, a szerzetesekkel és a testtel is. Anélkül, hogy szeretnék, gondozzák a testüket, mert ez az élet rendje. A testet, ó, király, a Magasztos egy sebhez hasonlította. Így aztán, akár egy sebet, a szerzetesek óvják testüket. A Magasztos ezt mondta a testről: "Petyhüdt bőr fedi, tisztátlan és bűzös, kilenclyukú, nedvcsorgató - éppen olyan, mint egy seb."

- Ezt jól megválaszoltad, Nágaszéna!

 

2.

S a király így szólott:

- Mondd, Nágaszéna, a Megvilágosodott mindentudó volt? Mindent előre látott?

- Igen. A Magasztos nem csupán mindentudó volt, de mindent előre is látott.

- Akkor miért történt úgy, hogy a Rend tagjai számára bizonyos időközönként, bizonyos alkalmakkor, bizonyos események bekövetkeztekor állapított meg szabályokat?

- Van olyan orvos, ó, király, aki a világon található valamennyi medicinát ismeri?

- Igen, bizonyára van ilyen ember.

- Nohát, ó, király, az ilyen mindentudó orvos vajon akkor itatja meg az emberrel a gyógyító főzetet, amikor a betegség bekövetkezik, vagy annak előtte?

- Akkor, amikor a betegség bekövetkezik.

- Így volt ez, nagy király, a Magasztos esetében is. Bár mindentudó volt, bár mindent előre látott, a szabályokat mindig a megfelelő időben fogalmazta meg, akkor, amikor szükség volt arra, hogy hozzon egy szabályt, amit azután a tanítványai attól fogva soha többé nem hághattak át.

- Ezt jól megválaszoltad, Nágaszéna!

 

3.

S a király így szólt:

- Igaz az, Nágaszéna, hogy a Megvilágosodott a nagy emberek harminckét testi jegyével és jelével rendelkezett, s rendelkezett még nyolcban kevésbé fontos jellemzővel? Igaz-e, hogy a testének aranyszíne volt, a bőre olyan volt, akár az arany, és hogy több ölnyi kiterjedésű dicsburok vette körül?

- Ilyen volt, ó, király, a Magasztos.

- De vajon a szülei is ilyenek voltak?

- Nem, ők nem voltak ilyenek.

- Ebben az esetben azt kell mondanod, hogy ilyennek született. Ám a fiú vagy olyan, mint az anyja, esetleg olyan, mint az anyja rokonai, vagy olyan, mint az apja, esetleg olyan, mint az apja rokonai.

S a bölcs így felelt:

- Létezik, ó, király, százszirmú lótuszvirág?

- Igen, létezik.

- És hol terem?

- Sárban teremtődik, és vízben éri el a tökéletességet.

- S vajon ez a lótusz hasonlít a mocsárra, amelyben megteremtődik, hasonlít az iszapra a színe, az illata, az íze?

- Természetesen nem.

- Talán hasonlít a vízre?

- Arra sem.

- Így van ez, nagy király, a Magasztos esetében is: bár megvoltak neki a testi jegyek és jelek, amelyekről említést tettél - megvoltak neki, bár egyik szülőjének sem volt hasonlója.

- Ezt jól megválaszoltad, Nágaszéna!

 

 

4.

S a király így szólt:

- Nágaszéna, mondd csak, a Megvilágosodott az életét tekintve tiszta volt?

- Igen, a Magasztos tiszta volt.

- Akkor ez azt jelenti, Nágaszéna, hogy a Megvilágosodott Bráhma követője volt.

- Van neked harci elefántod, ó, király?

- Természetesen.

- S vajon ez az elefánt trombitált már?

- Ó, igen.

- Akkor ezek szerint a gémek követője?

- Természetesen nem.

- Akkor most mondd meg nekem, nagy király, vajon Brahma birtokolta a bölcsességet, vagy nem birtokolta?

- Ő bölcs.

- Akkor, ha jó a gondolatmeneted, Bodhi követője volt?

- Ezt jól megválaszoltad, Nágaszéna!

 

5.

S a király így szólt:

- Vajon a beavatás jó dolog?

- Igen, jó és gyönyörű dolog.

- Vajon a Megvilágosodottnak része volt benne?

- Nagy király, amikor a Magasztos a Tudás Fájának tövében szerezte meg a mindentudást, számára ez volt a beavatás. Mások keze által nem nyert beavatást - hasonlóképpen a Magasztos határozta meg a regulákat a tanítványai számára, amiket azok nem szeghettek meg, amíg csak éltek!

- Így igaz, Nágaszéna!

 

 

6.

S a király így szólt:

- Mondd csak, Nágaszéna, melyik ember könnyei gyógyítanak: azé, aki az anyja halála után zokog, vagy azé, aki az Igazság iránti szeretet könnyeit sírja?

- Az első ember könnyei, ó, király, szennyezettek és forrók a szenvedély tüzétől. A második ember könnyei szenny nélküliek és hűvösek. Gyógyítani csak az fog, ami hűvös és nyugodt; a szenvedély és a forróság sosem lehet ír semmire.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

7.

S a király így szólt:

- Mi a különbség, Nágaszéna, aközött, aki tele van szenvedéllyel, s aközött, akiből hiányzik a szenvedély?

- Az egyiket maga alá gyűri a vágy, ó, király, a másikat nem.

- Ez meg mit jelent?

- Az egyik vágyódik valamire, ó, király, a másik nem.

- Én úgy látom ezt, uram, hogy az, aki tele van szenvedéllyel, s az, akiből ez hiányzik... Mind a ketten vágyják a jó ételt s italt, és egyikük sem vágyja azt, ami rossz.

- A vággyal teli ember, ó, király, amikor eszik, élvezi az ízeket, és az ízlelésből fakadó vágy kielégítését is. Az az ember viszont, aki mentes a vágyaktól, csak az ízeket érzi, s nem tapasztalja meg az ízlelésből fakadó vágyak kielégítését.

- Jól megválaszoltad, Nágaszéna!

 

 

8.

S a király így szólt:

- Tiszteletreméltó Nágaszéna, hol lakozik a bölcsesség?

- Sehol, ó, király.

- Akkor, uram, nem is létezik olyan, hogy bölcsesség!

- Hol lakozik a szél, ó, király?

- Sehol, uram.

- Akkor, ó, király, nem is létezik olyan, hogy szél.

- Ezt jól megválaszoltad, Nágaszéna!

 

9.

S a király így szólt:

- Amikor az újbóli megszületésről beszélsz, Nágaszéna, mire gondolsz?

- Amelyik lény itt születik meg, ó, király, az itt is hal meg. Miután itt meghalt, másutt ismét megjelenik. Ha ott születik meg ismét, ott hal meg. Miután ott meghalt, megint másutt jelenik meg. Én ezt értem újbóli megszületés alatt.

- Mondj egy példát!

- Olyan az, mint annak az embernek az esete, aki a mangó elfogyasztása után a gyümölcs magját bedugja a földbe. A magból fa nő, a fa gyümölcsöt hoz, aminek magja lesz. Így lehetséges, hogy a mangófák mindig létezni fognak.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

10.

S a király így szólt:

- Mi az, Nágaszéna, aminek a segítségével összeszedi mindazt, ami elmúlt, a régen volt?

- Az emlékezet.

- Hogyan? Azt mondod, hogy nem az elménk, hanem az emlékezetünk végzi ezt a feladatot?

- Előfordult már veled, ó, király, hogy tettél valamit, amiről azután megfeledkeztél?

- Igen.

- Akkor vajon mi történt? Elméd nélkül voltál?

- Nem. Az emlékezetem hagyott cserben.

- Ha így van, miért csodálkozol, hogy nem az elme, hanem az emlékezet végzi a régi történések összegyűjtését?

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

11.

S a király így szólt:

- Mondd meg, Nágaszéna, az emlékezet mindig valamilyen belülről fakadó ok miatt támad fel, vagy valamilyen külső hatás miatt?

- Mind a kettő lehetséges.

- De vajon az emlékezet nem minden fajtája belülről fakadó? Én azt mondom, nem is létezik olyan emlékezet, ami nem belülről fakad, ami nem természetes, hanem mesterséges!

- Ha így lenne, ó, király, ha nem létezne nem belülről fakadó, külső hatások nélküli emlékezet, akkor a mesterek nem gyakorolhatnák mesterségüket, nem létezhetnének művészetek, nem lenne hasznuk az iskoláknak, a tanítóknak. Pedig éppen az ellenkező a helyzet.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

Itt ér véget a harmadik fejezet.

 


Negyedik fejezet


1.

S a király így szólt:

- Mondd el, Nágaszéna, hányféle módon működhet az emlékezet!

- Tizenhat módja van annak, ó, király. Ezek, ha beszélni akarunk róluk, a következők. A személyes tapasztalat révén, ahogy a tiszteletreméltó Ánanda, vagy hithű asszony, Khuggutára, vagy a többiek esetében láttuk, akik képesek voltak arra, hogy felidézzék korábbi életeiket; külső segítséggel, amikor mások folyamatosan emlékeztetik bizonyos dolgokra a feledékeny természetű embert; vagy a jelentős pillanatok által hátrahagyott lenyomatok révén, amelyek neki  köszönhetően a királyok visszaemlékeznek megkoronázásuk napjára, vagy ahogy mi visszaemlékszünk a napra, mikor elfogadtuk a hitet; vagy a boldogság által hátrahagyott lenyomatok révén, amelyeknek köszönhetően az ember visszaemlékszik arra, ami boldogságot okozott neki; vagy a bánat által hátrahagyott lenyomatok révén, amelyeknek köszönhetően az ember felidézi azt, ami fájdalmat okozott neki; vagy a külsőbeli hasonlóságok révén, amikor látunk valakit, s arról a személyről az anyánk, vagy az apánk, vagy a nővérünk, vagy a fivérünk jut eszünkbe, vagy amikor egy tevét vagy ökröt vagy szamarat látunk, eszünkbe jutnak mindazok, akik hasonlítanak rájuk; vagy a külsőbeli különbözőségek révén, amikor emlékszünk, hogy ez a szín, ez a hang, ez a szag, ez az íz, ez a tapintás ehhez és ehhez a dologhoz tartozik; vagy a beszéd ismerete révén, amikor a feledékeny természetű embert a társai emlékeztetik valamire, s a szavak hallatán ő valóban emlékszik; vagy egy jel révén, mint amikor az igavonó állatot megismerjük a rásütött billog, vagy más jellegzetesség folytán; vagy a szándékos emlékgyűjtő próbálkozások révén, amikor a feledékeny természetű embert arra bíztatják, újra és újra, hogy gondolkodjon, próbáljon emlékezni; vagy a visszakövetkeztetés révén, amikor az ember a tanulmányai során megtanult valamit, az írást, vagy effélét, s képes felidézni, hogy ezt és ezt a betűt ez és ez a másik követi; vagy a számítások elvégzése révén, mint amikor a számadók összeadják a nagy számokat; vagy a kívülről való megtanulás révén, mint amikor a szútrák recitálói képesek pontos rendben elsorolni egymás után a szavakat; vagy a meditáció révén, mint amikor egy bhikkhu az elméjébe idézi a napokkal korábbi, ideiglenes állapotot, amelyben volt; vagy a könyvek révén, mint amikor a királyok emlékezni akarnak egy korábbi rendeletükre, s így szólnak "Hozzátok elő a törvények könyvét", s abból olvastatja ki a rendelkezés szavait; vagy egy fogadalom révén, mint amikor bizonyos tárgyak láttán az ember felidézi azokat a körülményeket, amelyek során egy bizonyos fogadalmat tett, s a gondolattársítás révén, mint amikor az ember emlékszik egy dologra, mert már látta, vagy egy hangra, mert már hallotta, vagy egy szagra, egy ízre, egy érintésre, mert már érezte, vagy egy elméletre, mert egyszer már felfogta azt.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

2.

S a király így szólt:

- A tiéid, Nágaszéna, azt mondják, hogy egy ember akár száz évig élhet gonosz módon, de ha a halála pillanatában az elméjébe behatolnak a Buddhával kapcsolatos gondolatok, az istenek között fog újjászületni. Ezt én nem hiszem el. S azt is mondják, hogy aki akár egyetlen életet kiolt léte során, a pokolban fog ismét megszületni. Én ezt sem tudom elhinni.

- Mondj meg nekem valamit, ó, király. Vajon egy kődarab, legyen bár mégoly apró is, képes arra, hogy hajó nélkül lebegjen a víz színén?

- Természetesen nem.

- Jól van. S mondd, száz szekérnyi kavics képes arra, hogy lebegjen a víz színén, ha van hajó, amibe a rakományt betehetik?

- Ha hajóba teszik, a száz szekérnyi kavics is képes lebegni a víz színén.

- Nohát, a jó tettek olyanok, akár a hajók.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

3.

A király így szólt:

- Te, és a hozzád hasonlók, Nágaszéna, vajon a múltbéli szenvedések megszüntetésére törekedtek?

- Nem.

- Akkor talán a jövőbeli szenvedések elkerülésére?

- Nem.

- Akkor talán a jelenbeli szenvedések megszüntetésére?

- Nem.

- De ha nem a múltbeli, nem a jövőbeli, nem a jelenbeli szenvedések megszüntetésére törekedtek, akkor egyáltalán mit akartok elérni?

- Ezt akarod tudni, ó, király? Legyen hát. Mi arra törekszünk, hogy ha ennek a szenvedésnek vége szakad, akkor ne keletkezzen újabb.

- De Nágaszéna, létezik egyáltalán olyan dolog, amit jövőbeli szenvedésnek nevezhetünk?

- Nem, ebben biztos vagyok.

- Akkor mi az oka annak, hogy ti, bölcs és nagy hatalmú emberek valami olyasminek a megszüntetésére törekedtek, ami nem is létezik?

- Még sosem fordult meg a fejedben, ó, király, hogy néhány rivális király szövetséget köt, és ellenségként lép fel veled szemben?

- De igen.

- S mit teszel, ha valami ilyesmi bekövetkezik? Gondolom, azonnal árkokat ásatsz, védfalakat emeltetsz, tornyokat állíttatsz, erődöket építtetsz, a raktárakat feltöltöd élelemmel.

- Nem, ezekről a dolgokról már jóval korábban gondoskodni kell.

- Vajon ha megkapod a közelgő támadás hírét, azon nyomban nekilátsz, hogy megtanuld a harci elefántok irányításának módját, a lovak hajtásának módját, a kocsik irányításának módját, a nyíllövészetet és a kardvívást?

- Nem, nem, dehogy! Mindezt már korábban megtanultam.

- Vajon miért?

- Azért, hogy elkerüljek egy jövőbeli veszélyes helyzetet.

- Igazán? Tehát létezik valami, amit jövőbeli veszélynek lehet nevezni?

- Nem, ebben egészen biztos vagyok.

- Vajon mi az oka annak, hogy ti, bölcs és nagy hatalmú királyok valami olyasminek a megszüntetésére törekedtek, ami nem is létezik?

- Mondj még egy példát!

- Mondd csak, ó, király, vajon akkor, amikor szomjas vagy, azonnal nekilátsz kutat ásni, medencét ásni, víztározót építeni annak érdekében, hogy legyen valamit innod?

- Természetesen nem. Az ilyen dolgokat előre el kell készíteni.

- Ugyan miért?

- Azért, hogy megelőzzük a jövőbeli szomjúzást.

- Igazán? Tehát létezik valami olyasmit, amit jövőbeli szomjúságnak neveznek?

- Nem, uram.

- Vajon mi az oka annak, hogy ti, bölcs és nagy hatalmú királyok valami olyasminek a megszüntetésére törekedtek, ami nem is létezik?

- Mondj még egy példát!

A bölcs ekkor elmondott még egy példát, ami arra vonatkozott, hogy az emberek megtesznek bizonyos óvintézkedéseket a jövőbeli éhség elkerülése érdekében. A király ezután ismét kifejtette, mennyire örül annak, hogy erre a kérdésre is sikerült választ kapnia.

 

 

4.

S a király így szólt:

- Milyen messze van innen, Nágaszéna, a Brahma-világ?

- Nagyon messze van, ó, király. Ha egy szikla, ami akkora, mint a te palotád egyik csarnoka, lezuhanna onnan, négy hónapba is beletelne, míg leérne a földre, pedig minden éjjel, minden nap negyvennyolcezer mérföldet tenne meg.

- Jól van, Nágaszéna! De a tiéid vajon nem azt szokták mondani, hogy egy bhikkhu, aki rendelkezik Iddhi erejével, és ura saját elméjének, képes arra, hogy eltűnjön Gambu-dipából, és megjelenjen a Brahma-világban, méghozzá olyan gyorsan, ahogy egy erős ember kinyújtja behajlított karját, vagy ismét behajlítja kinyújtott karját? Ezt a kijelentést nem tudom elhinni. Hogyan lehetséges az, hogy valaki ilyen rengeteg sok mérföldet tegyen meg, méghozzá ilyen gyorsan?

A bölcs erre így válaszolt:

- Melyik tartományban születtél, ó, király?

- Van egy sziget, Alaszanda a neve. Ott születtem.

- És milyen távol van innen ez az Alaszanda?

- Körülbelül kétszáz mérföldre.

- S fel tudod idézni azokat a tetteket, amiket ott cselekedtél?

- Természetesen fel.

- Ezek szerint, nagy király, ilyen hamar megtettél kétszáz mérföldet.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

5.

S a király így szólt:

- Ha egy ember, Nágaszéna, itt hal meg, és a Brahma-világban szület újjá, egy másik ember pedig itt hal meg, és Kashmirban születik meg ismét, kettejük közül melyik érkezik meg elsőként?

- Egyszerre érkeznek, ó, király.

- Mondj erre egy példát!

- Melyik városban születtél, ó, király?

- Van egy Kalasi nevezetű falu. Ott születtem.

- És milyen messze van innen ez a Kalasi?

- Úgy kétszáz mérföldre.

- Milyen távol van innen Kashmir?

- Tizenkét mérföldnyire.

- Most akkor, nagy király, gondolj Kalasira.

- Megtettem.

- Most pedig gondolj Kashmirra.

- Megtettem.

- Melyikre gondoltál gyorsabban?

- Egyforma gyorsasággal gondoltam rájuk.

- Így van ez, nagy király. A Brahma-világba való újjászületés semmivel sem tart tovább, mint a Kashmirba való újjászületés. S most, ó, király, tegyük fel, hogy két madár repül az égen. Az egyik letelepszik egy magas fára, a másik egy alacsony bokor tetején pihen meg. Ha ugyanabban a pillanatban szállnak le, melyikük árnyéka fog előbb a földre hullni?

- A két árnyék egyszerre jelenik meg a földön.

- Így van ez azzal a dologgal is, nagy király, amit kérdés formájában feltettél nekem.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

6.

S a király így szólt:

- Tiszteletreméltó Nágaszéna, hány fajtája létezik a bölcsességnek?

- Hét, ó, király.

- És hány fajtájú bölcsességtől válik az ember bölcsebbé?

- Egytől, méghozzá attól, amit "az igazság keresésének" neveznek.

- Ha így van, miért mondják azt, hogy hét féle bölcsesség létezik?

- Mondj meg nekem valamit, ó, király! Tegyük fel, hogy van egy kard, ami a hüvelyében lapul, amit nem vonnak ki. Vajon ezzel képes vagy levágni azt, amit le akarsz vágni?

- Természetesen nem.

- Így van ez, nagy király a bölcsességekkel is. A hatféle bölcsesség birtokában semmit sem tudsz megérteni, ha nem keresed az igazságot.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

7.

S a király így szólt:

- Miből van több, Nágaszéna, erényből, vagy vétségből?

- Erényből.

- Miért?

- Annak, aki rosszat cselekszik, ó, király, bűntudata támad, és felfogja, hogy rosszat cselekedett, nem gyarapszik a vétke. Az viszont, aki nem cselekszik rosszat, nem is érez bűntudatot, és a bűntudat hiányában öröm fog teremtődni benne, az öröm pedig vidámságba csap át, a vidámság a nyugalom érzetét kelti az emberben, a nyugalom áldott elégedettséget gerjeszt, az elégedettség miatt a szív megnyugszik, annak pedig, akinek a szíve így lenyugodott, képes úgy felfogni a dolgokat, ahogy azok vannak. Ezen oknál fogva az erény gyarapszik. Az az ember, például, akinek ugyan már levágták a kezét és a lábát, de átadott a Magasztosnak egy maréknyi lótuszt, kilencvenegy kalpa idejére nem fog pokolra jutni. Ezért mondtam én, ó, király, hogy sokkal több erény van, mint ahány vétség.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

8.

S a király így szólt:

- Kinek a vétke nagyobb, Nágaszéna: azé, aki tudatosan vétkezik, vagy azé, aki nem szándékosan teszi?

- Azé, aki nem szándékosan teszi, ó, király.

- Ebben az esetben, uram, kétszeres büntetés kellene kimérnem a családom minden olyan tagjára, az udvarom minden olyan lakójára, aki nem szándékosan cselekszi a rosszat.

- Mit gondolsz, ó, király, melyik ember ég meg jobban: az-e, aki szándékosan markol meg egy izzó vasdarabot, vagy az, aki véletlenül teszi ezt?

- Az, aki nem tudja, mit cselekszik.

- Ugyanez a helyzet a rossz cselekedetek végrehajtásával.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

9.

S a király így szólt:

- Van olyan ember, Nágaszéna, aki képes arra, hogy a saját testében átmenjen Uttara-kuruba, vagy a Brahma-világba, vagy bármelyikre a négy nagy kontinens közül, amely négy a világot alkotja?

- Igen, vannak ilyen emberek.

- De hogyan képesek ilyen tettekre?

- Megtetted már, ó, király, hogy egy-két lábnyi távolságra ugrottál a földön?

- Igen, Nágaszéna. Tizenkét láb távolságba is el tudok ugrani!

- Hogyan?

- Arra összpontosítom az elmémet, hogy eljussak oda, és abban a pillanatban, amikor eltökélem magam, a testem mintha könnyebbé válna.

- Így van ez, ó, király. Az a bhikkhu, aki birtokában van Iddhi erejének, aki saját elméjének ura, amikor úgy dönt, hogy felkerekedik, az elméje segítségével utazik az égen.

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

 

10.

S a király így szólt:

- A tiéid azt mondják, léteznek száz mérföld hosszú csontok. Mondd hát meg, ha nem létezik száz mérföld hosszú fa, hogyan létezhetnek ilyen hosszú csontok?

- Mondj meg nekem valamit, ó, király. Nem hallottál még azokról a tengeri halakról, amelyek ötszáz mérföld hosszúak?

- De igen, már hallottam ilyesmiről.

- S mondd csak, ezeknek nem lehetnek száz mérföld hosszú csontjaik?

- Nagyon jó, Nágaszéna!

 

 

11.

S a király így szólt:

- A tiéid, Nágaszéna, azt mondják, lehetséges elfojtani a belégzést és a kilégzést.

- Igen, ez valóban lehetséges.

- Hogyan?

- Mondd csak, ó, király, hallottál már embert horkolni?

- Igen.

- S mondd csak, a horkolás nem maradna abba, ha a horkoló ember összegörnyedne?

- De igen?

-<

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 16
Tegnapi: 99
Heti: 16
Havi: 3 037
Össz.: 389 871

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: --- Milindapanha (részlet)
Sudhana könyvkiadó - © 2008 - 2017 - golokabolt.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »