1.
A szürke mag már vörös lett
Mióta lelkem útra kelt,
Zord északi városokból
Itáliába érkezett.
Most hazám felé fordulok,
Véget ért zarándoklatom,
Bár úgy látom, a vörös nap
Szent Rómába mutat utat.
Ó, áldott Szűz, ki uralod
Birtoklod azt a hét dombot!
Ó, szeplőtlen, vétlen anya,
Homlokodon fény-tiara.
Ó, Róma, Róma, lábad elé
teszem ezt az ajándékdalt!
De ah! Az út hosszú, nehéz,
Hogy szent faladhoz eljussak.
2.
De mégis, mily öröm nekem
Délre fordítani léptem,
Elmenni Tiber torkához,
Térden nézni Fiesólót!
S átszelve a kis hidakat,
Mik megtörik Arno sávját,
Látni a bíbor csillogást,
Appeninek dicshajnalát.
Házak, boroskertek mögött,
olívzöld s szürke gyümölcsösök,
Szörnyű Campagnától távol
Égkupolát tartja a hét domb.
3.
Zarándok észak tengeriről –
Mily öröm egyedül kutatnom
Hol a trón, hol a csodatemplom
S ki a kulcsot tartja, hol van Ő!
S mikor aranybíborban, fénylőn
Kardinális, a szent pap eljő,
Fel s feljebb emeli, hadd lássák
Egek megbocsátó Pásztorát.
Holtom előtt a Királyt látnom:
Mi a boldogság, ha nem ez?
Ezüstkürt szavát ha meghallom:
Ő halad el dicsőn erre.
Vagy oltáránál, a szentélyben
Feltartja az áldozatát,
Istent mutatja az embernek,
Kenyér és bor fátyolán át.
4.
Jaj, az idő, mily változást hoz!
Évek végtelen körforgása
Bútól szívem megszabadítja,
Verset tanít és ajkam dalol.
S midőn aranymező reszket,
Poros szilánkokká hasad,
Mikor az őszi skarlát levele
Madárként száll a halálba,
Együtt futok a dicső fajjal,
Elkapom a fáklyát, míg ég,
S kimondhatom az ő nevét,
Ki vár, vár elrejtett arccal.
Boldog idõ, boldog tavasz,
A levelek zöldek voltak,
A rigók vígan daloltak!
Széles világ, ott kerestem
Mit sohse láttam: szerelmet.
Aranyszárnyú boldog galamb.
Fehér-piros szirmok között
A rigók vígan daloltak
Mikor megláttam szerelmem.
Ó mily szép volt, tökéletes,
Aranyszárnyú boldog galamb.
Sárga almák, tüzes gömbök,
A rigók vígan daloltak!
Szerelmem sok ajknak, lantnak,
Kibomlott a vágy rózsája.
Aranyszárnyú boldog galamb.
De jaj, szürke a kopár fa
A rigók búsan dalolnak!
Szerelmem halott, egész nap
Mozdulatlan lábnál fekszem.
Törött szárnyú halott galamb!
Ah, szerelem! Legyilkoltak
Drága galamb, térj még vissza!
Ó, jó neki, ki kényelemben
Aranyban él széles birtokán,
Dúló viharra ügyet sem vet,
Sem arra, ha kidőlnek vén fák.
Ó, jó neki, ki soh’sem ismerte
Az éhes évek mardosását,
Gyászoló atyját észre sem vette
A magányosan zokogó anyát.
De jó annak is, kinek lába
a senyvedés útján menetel,
ki bánatból, ami a sorsa,
épít lépcsőt fel, fel Istenhez.
Elértem az Alpot; égett bennem a lélek,
Itália, Itáliám – csupán a névre;
S mikor a hegy szívéből kiléptem
Megláttam a földet, mire vágytam éltemben,
Mint ki nagy díjat nyert, úgy nevettem;
Hírneved csodáján eltűnődtem
A napot néztem, míg lángsebbel jelölve
A türkiz égbolt vert arannyá változott.
Fenyőfák hullámoztak, mint női haj,
És a gyümölcskertben lengett minden gally
és a virág tajtékpehelyként ringott;
de mikor megtudtam, hogy Rómában
új Pétert kínoznak a gonosz láncok,
sírtam hogy e földet oly szépnek láttam.
Szent és Örök Város
78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 27
Tegnapi: 3
Heti: 47
Havi: 950
Össz.: 544 881
Látogatottság növelés
Sudhana könyvkiadó - © 2008 - 2024 - golokabolt.hupont.hu
Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.