Gróf Széchenyi István:
VEZÉRCSILLAGOK
Aforizmák, szemelvények
Összeállította: Szántai Zsolt
A kiadó megjegyzése:
Az idézeteket eredeti formájukban tesszük közzé, a szavak úgy jelennek meg könyvünk lapjain, ahogy szerzőjük annak idején papírra vetette őket.
I.
AZ EMBER
Elvek és vallomások
Ki igen sokféle akar lenni, alig lehet tökéletes egyféle.
(Az ember hibája az, hogy igen sokféle akar lenni, s így alig igazán tökéletes egyféle.)
*
Ki a közönségnek akar használni, legelső kötelessége: magárul egészen elfelejtkezni.
*
Egy vagy más temetőbe lerakatni, semmi; vérünk dicséretét, jutalmát nyerni elhunytunk után ellenben, minden; mert egyedül a többé nem létezők fölötti ítélet a valóban igazságos.
*
Se írói, se szónoki pálmát nem követelek; egyedül hű hazafiúi érzés egész kincsem.
*
Az, a ki életében gyümölcsfát nevelt, a föld alatt is csendesebben nyugszik.
*
Az okos egy garast sem vet el haszon nélkül; de ezreket is kész áldozni sikerért.
*
Öröm több mint pénz, becsület pedig még több.
*
Az emberek csak külszín indulnak s az álbecsületre számítanak, melylyel embertársaik nekik adózni lesznek kénytelenek, semmint lelkiismeretük megnyugtató szavára hallgatnának.
*
Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt; a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy perczünk a csendes, boldog élvezetre.
*
Egy kell a kettő közül: vagy velő vagy váll.
*
Valamint vannak az embernek pillanatjai, melyekben szükség, hogy csak gazda legyen, úgy olyanok is vannak, melyekben csak hazafinak kell lenni.
*
Az ember életének első felében ostobaságokat követ el, melyeket azután második felében jóvátenni iparkodik.
*
A szerelem nem okoskodik; ha okoskodik, már nem szerelem többé.
*
Politikai pályámra visszatekintve, nyugodt kebellel mondhatom: soha más szempont nem vezérlett, mint nemzetünk üdve, hazánk java. Népszerűséget, melylyel soha nem kaczérkodtam, és felső kegyelmet, melyért soha nem bókoltam és melyért soha egy hízelgő szó sem hangzott ajkamrul, mindig csak eszköz- és módnak tekintém, az érintett egyedüli főszemponthozi közelítésre. S valóban, ki népszerűséget vagy felső kegyelmet mint czélt tekint, s nem a haza, nem a nemzet azon vezéreszme, mely melegíti keblét s feszíti minden tehetségét: az, bármily tisztalelkű és emberséges ember legyen is egyébiránt, valódi és teljes ereje szerinti hasznot soha nem áraszthat nemzetünkre, hazánkra.
*
Ma nem egy, de igen számos az által vél rajtam szeplőt észrevehetni, mivel "Tanácsnok" és "Kegyelmes" czímmel ruháztatám fel, mintha bizony oly épen semmi nem volna a saját lábán állni tudás, miszerint ma, egy kissé fényesb vagy kevésbé fényes czím, melylyel érintik, belbecsét magasbra emelni vagy lejebb szállítni képes lehetne, és mintha a becsületes s számot csak Istennek adó ember nem fénylenék többé-kevesebbé… egy kissé már belsejébül is.
*
A szerénység, mely többek közt a saját személy felhozását is tiltja, vajmi szép erény, és nagyon hibáz, ki ellene társadalmi körökben vét; a nyilvános élet mezején azonban, hol mindenekelőtt az kívántatik, hogy világosak legyünk, miszerint mindenki megértsen, nem annyira a szerénykedés, mint inkább a nyílt férfiúi szó azon kellék, melynek megfelelni kötelesség.
*
Azon tett, mely csak azért követtetik el, mivel azt úgy parancsolja a "polgárok heve", nem egyéb, mint szolgaiság; ki ily bilincsek közt tartatik fogva alulrul vagy fölülrül, s nem jó tanács és meggyőződés, de lárma, fenyegetés vagy bármily efféle okok után indul: az a politika tömkeleges mezején bizony nem egyéb, mint "gyáva" vagy "kontár".
*
Nyilvános életemnek, s minden politikai működésemnek alapja s legmélyebb talpköve soha nem volt egyéb és soha nem lesz más, mint azon nemzetiség kifejtésének és nemesbítésének minden tehetségem szerinti előmozdítása, melynek körében világot látnom rendelt a végzés.
*
Az állat és az ember közti különbséget semmi sem tünteti fel világosabban ki, mint az elsőnek pandó, a másodiknak haladó léte. Ezredek folynak le, s csak ma is úgy telel a medve, mint Nimród idejekor; a méh, a hangya változatlanul egy modort tart, s nem létezett még csalogány, mely bármi kicsiben is eltért volna veleszületett zenéjétül; míg az ember, legyen bár a legbutább is, ha nem is tudja mikép, mindazáltal meg nem szünőleg töprenkedik helyzete javításán, léte édesbítésén.
*
Nyúlj kebeledbe s felelj - eddigi életedben mivel tartottál leginkább: szenvedelmiddel, az erősebbel vagy az igazsággal-e? S a mint erre őszintén válaszolni leszesz kénytelen, a szerint szánd, vesd meg, vagy becsüld meg tenmagad.
*
Hon iránti hűség okozza az emberi nem legszebb tetteit, s ez fogja egyedül, ha valami a világon, nemzetünket az elsüllyedéstül megmenteni; mert ez aczéloz állhatatosságra mindannak megszerzésében, mi, legyen erkölcsi, legyen anyagi, előmozdítná a haza javát; ez készt kirepülni a tág világba, s visszatérni drága zsákmánynyal a hon határai közé ismét; ez nyomja el az emberi kebel gyengeségeit, s midőn a tiszta erkölcsnek egyik legfőbb oszlopát képezi, sem irígységnek, sem kaján indulatnak nem enged diadalt soha; e szent gerjedelemnek áldozat: öröm, önmegtagadás: élvezet, s a közjó előmozdítása azon kör, melyben honn érzi magát.
*
Tőlünk függ minden, csak akarjunk.
*
Keresztény jótévőségünkben higyjünk minden emberrül jót; pénz, kereskedés, alkotmány dolgában mindenkirül pedig a legrosszabbat - úgy fogunk ezen a más világon boldogulni.
*
Mindég csak azon kötelességekrül szólunk, melyekkel szüleinkhez köttetünk, azokrul soha vagy ritkán, melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szentebbek.
*
A lélek úgy megkivánja az eledelt, mint a szív s a test - az is elbágyad, elhervad a nélkül.
*
Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképen kapni nem lehet - fizetni kell azért mindég és mindegyiknek; a különbség csak az, hogy egyik minden testi szerencséjét s lelki egész nyugalmát veszti a tapasztalási alkuban, másik pedig a veszedelmes vásárból meg birtokának jobb részét megmenti.
*
Tapasztalás a bölcseség anyja, s egyenlő észbeli erővel s tudománynyal kettő közt az bölcsebb, ki több tapasztalásu.
*
Bizony testére és így egész személyére nézve tökéletesb ember az, ki több gymnastikai ügyességgel bir.
*
Azt mondani "extra Hungariam non est vita", hiába való s kaczagást vagy szánakozást okozó beszéd… és mégis… van valami ki nem mondható, mi a nemesb embert ellenállhatatlan erővel csatolja hazájához, legyen az bár kopár mező, bár berkes lapány, vagy hósivatag.
*
Mennyi áldozat foly le tanu nélkül a feledés határtalan tengeribe.
*
Csak honosi s övéi közt élhet megelégedetten az ember, ha már egyszer körülnézte a világot s létének dele elérkezett, s mennél hátrább van hazája, annál inkább tartozik annak elővitelén fáradozni, mint a jó rokon épen akkor marad leginkább odahaza, midőn otthon legszükségesb s közel a veszedelem.
*
Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében!
*
Ha van férfihoz illő és méltó foglalatosság, az bizonynyal nem mindennapi kisded örömink vadászata, s nem azon feltünőségek hajhászata, melyek köntösünkre paszomántot, hozzánk szóló leveleinkre hosszabb czímzetet tűznek stb., hanem lelkünk függetlenítésére irányzó törekvésünk.
*
Felebarátit szolgálni, természet ajándékit bölcsen használni annyi, mint Istent tisztelni és szavát fogadni; s az,m ki ezeket híven eszközli, becsületesen járja földi pályáját.
*
Az ország tehetősb birtokosi tartoznak a közönségnek legnagyobb szolgálattal, s egy birtoknélkülinek semmirevalósága megbocsáthatóbb, mint az ő középszerűségök.
*
Ha az örömek minden iskolái tárva állnak előttünk már, férfi korunkban szívösztöninket semmi nem töltheti be, mint hazánk, vagy ha ez nincs, az emberiség hasznára s boldogságára czélzó munkálkodásunk.
*
A gyenge sem hív, sem hűtlen magában; mert ő semmi egyéb, mint csak az, a mivé reménye vagy félelme teszi: szerencsés urához hív, szerencsétlen fejedelméhez hűtlen. Nem úgy az erős, ki csak önkebliben hordja tettei rugóját.
*
Az emberi gyengeség a multat s régit mindig nagyobb fénybe szokta állítni, mint a jelent s jövendőt.
*
A tett tehát első, a szó második; s éppen úgy: az ember, a hazafi, elől áll s csak azután jő az író.
*
Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.
*
A belbecs a legelső, s aztán jő a jó hír, mely a belbecsnek habár késő, de bizonyos követője s következése.
*
Belsőnk oly szoros összeköttetésben van külsőnkkel, hogy amaz ezen némileg átlátszik; s mennyire javíthatja, sőt felejtetheti a külsőnek kecsnélküliségét a valódi belbecs, azt tapasztaljuk, midőn nem ritkán az tetszik legjobban, az hódít magához legtöbbet, kinek külseje legkevésbé ajánlkozó, s az taszít viszont magától mindenkit hidegen, kire a természet leginkább látszék mosolyogni.
*
Hír, vélemény, reputatio olyan, mint a mulékony köd s lebbenő illat, s csak realitásnak, valódiságnak van tartós becse.
*
Minden ember szereti az igazságot, de a becstelen csak magának, a becsületes ellenben minden felebarátinak.
*
Az emberi élet nem egyéb, mint egy szünetnélküli megcsalt remények, kijátszott fáradozások s eldült munkálkodások rövidebb vagy hosszabb láncza.
*
Jószágit jobban művelni annyit tesz, mint az emberiséget megajándékozni és saját kincsét nevelni.
*
Ha én a közjóért annyit vagy többet akartam tenni, mint sok más, az nem vala érdem; mert egy fáradozó atya s egy gondos anya után, nagy jószágokba uriasan belé ülni, nem volt felette szövevényes mesterség.
*
Az igazság nemcsak legdicsőbb, hanem végre mindenkinek leghasznosabb is.
*
A szent igazság törvénye mindenkire áldást halmoz, ki abbul önmagát szűkkeblűen ki nem zárja.
*
Három rémítő dolgot ismerek a lélekre nézve: a csendet, az egyedülvalóságot és a sötétséget.
*
(Napoleonra.) Mikor a tökély ily magas fokát látom, akkor leteszek minden nemzetiségi gyülöletet, s csak az emberiség nagy részét tartom szem előtt. Lélekemelő, jó érzés látni, hogy egy ember, egyedül a maga erejéből, annyira felvitte.
*
Higyjétek el, ifjú barátim, a kardotok és pisztolyotokba bízzatok s ne engedjétek magatokat üres szavakkal elszédíttetni; a tett az, mely a világon oly hatalmasan uralkodik a hitvány, gyenge szó ellenében. A német sokat ír, - a franczia sokat beszél, - az angol tesz.
*
Tagadhatatlan, hogy minden földi boldogságunk ami testi és lelki neveltetésünktől függ. Az, hogy mintegy álomnak tekintsük az életet s egykedvűen fogadjunk mindent, a mit a sors váratlanul reánk mér; az, hogy erősek és egészségesek maradjunk s ennek éltető tudatát egész késő vénségünkig megtarthassuk.
*
A sorstól megkimélve lenni, az nem mesterség; az éhezést megtanulja minden tanár nélkül az, a ki nem kap enni.
*
Úgy látom az életben, hogy az emberek minden dologban vagy nagyon fent, vagy nagyon alant keresik az igazságot. Sok előnyt a távolban keresünk, holott közelünkben fekszik.
*
Mit érzek magyarok közt? Bánatot s reményt! Zendítsd meg a nemzeti dal gyászhúrjait s a mult kor mélyeibe sülyedve édes kínok közt Berzsenyivel elsírom bús elégiámat, s ki nem vesz semmi azon hiedelembül, hogy a magyar nemzet "volt". Fel, fel hasad ismét előttem az ég, és édeni kéjjel reppen lelkemen keresztül ily szózat: "Epedésid nem holtakat illetnek, bús hangjaid nem halotti zene, a jövendő lehet korod". Ó mennyei öröm! S ime, sötétre borul szemeim előtt az idők folyama megint, s őrült kínok és kéjek közt hánykodva fogyasztom magamat, éltemnek nagy része bánat, a reménynek sugárjai vajmi gyéren öntnek pályámra fényt.
*
A nyilvános élet tövismezejére… azon komoly elhatározottsággal - léptem, - hogy én fognám, ha senki más, nemzetünk egykori fényének megvetni alapját, vagy legalább ezen czélnak szentelni véglihegésemig földi pályám.
*
Semmit sem tettem rögtönzésként vagy pillanatnyi felhevülés következésében, de minden lépteim, minden tetteim - habár lelkesedésem néha az egekbe ragadott - egy előre kiszámlált messzeható tervnek szüleményei… Nem szenvedelembül léptem a nyilvános élet mezejére, de kötelességérzés utáni elszántságbul, minthogy véremnek felette kevesét tudtam szeretni, becsülni több évvel ezelőtt, s néhány lelkes barátimon s hazánknak fiatal reményein kívül, általában véve a magyar nemzetet inkább a jövendőben szeretem, mint a jelenben, azaz: általán véve inkább a kifejlett magyart szeretem és becsülöm, a milyen ő Isten segítségével lenni fog, mint szeretem és becsülöm a magyart, a milyen nagy része még ma.
*
Két kalauzt adtak az istenek az emberi nemnek, "Nemtőt" és "Értelmet" s minél kevésbé van ez a gyermekkor szakában kifejtve még, annál többször nyujt segédkezet amaz.
*
Az idővel, értelmi súlylyal, kiállító tehetséggel úgy kell gazdálkodni, mint pénzzel, sőt szigorúbban; mert az idő, értelmi súly s kiállító tehetség jóval becsesb, mint a pénz.
*
Azért nyernek az emberek az életben általán véve oly kevés kis és nagy csatát, vagy más szavakkal: azért sikerül nekik oly kevés s törik annyiba késük, mert semmit nem képesek magasb s mintegy költői szempontbul fogni fel, mert theoriáznak praxis nélkül, vagy practizálnak előleges theoria híjával; mert kicsinyek, hol nagynak kellene lenni, s viszont felhőkben nyargalódznak ott, hol legjobb volna gyalog járni.
*
Élőrül élők közt nincs igazságos ítélet.
*
Valamint nemzetek vannak… úgy vannak emberek is… kiket rabigába dönthetsz, meggyilkolhatsz, de öntermészetükből kivetkőztetni, megtörni őket soha, de soha nem fogod.
*
Ha… gyarló emberi felfogásom következtében… tévutakra bonyolódtam s tévutakba csábítám a magyart, melyekbül nem volna menekvés s melyeken ő ellenállhatatlanul sodortatnék végveszélybe, és e gyászos borút én idéztem volna fel hazánk egére: ám akkor törjék velőmet ketté, érje nevemet átok, legyen nevemen utálat bélyege, szél hordja el por gyanánt halandó eszemet, s legyen sorsom a megsemmisülés, eltűröm. Nem szomjaztam felemelésem, saját dicsőségem után, e bűntől ment vagyok; czélom őszinte és nemes vala; a világi egyetemben egy féreg, egy észrevehetetlen parány, mégis sóvárgott lelkem a legnemesb felé, és ha porhüvelyem elbomlása után soha nem ébredek is fel többé, mert eléggé ki nem képzett és eléggé ki nem tisztult lelkem nem birhatná el az örök égnek világosságát, a megdicsőültek mennyei kéjeit: nem ragadhatja el, míg eszmélek, tőlem semmi erő azon kéjérzetet, hogy előttem is megnyílt néha az ég, és emberi gyarlóságaim árja között honomért mindig hűn dobogott szivem.
*
Ha megizlelte az ember egyszer, mily kéjérzés minden felebarátját szerető szivéhez szoríthatni saját károsítása nélkül, semmi nem tarthatja őt ily öröm megszerzésétől többé vissza, mint tapintat nélküli kényszerítés; minthogy kényszerítés kettétöri az önmegelégedés, ezen legszebb jutalom utáni sóvárgásnak minden báját, és a helyett, hogy előmozdítna, inkább ellenszegülést szül.
*
Mindennek megvan bizonyos pillanata, mely ha lepergett, valamint örökre oda van erény s becsület, úgy oda van élet is és minden remény.
*
Emberek közt valami sokkal édesb, sokkal kívánatosb is van, mint a hatalom fénysugára és a nép tömjénje, t.i. az önmegbecsülhetés és a lelki csend.
*
Az önmagába való elmélyedés az, a mi az ember lelkének az önállóság legmagasb fokát szerzi meg.
*
Minden lángész mindenható a maga nyelvén; minden szív mindenható a maga hitében.
*
Lenyesik szárnyamat, lábamon járok; levágják lábaimat, kezemen fogok járni; kiszakítják kezeimet, hason fogok mászni. Csak használhassanak.
*
Sejtem, hogy minden sikerülni fog, a mit kezdek, de nem mindjárt s látszólag nem általam!
*
Az ambitió borzasztó valami. Ha nem tudjuk elnyomni, sem kielégíteni, őrülésre visz.
*
A munkásság - lelki és testi, - az egyedüli, a mi az emberi boldogság legmagasb fokához vezethet bennünket.
*
Az életben a való sohasem nyújt élvezetet. A boldogság titka a lélek tükrébe rejlik, melyben minden visszaverődik… Ha ez egyszer eltörött, vége mindennek.
*
Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna.
*
Tud az szeretni, a ki nem tud gyűlölni?
*
Nők tudományban s művészetben sohasem vihetik a középszerűségen felül. Toll és kard a férfit illeti, úgy mint a nőt bölcső és háztartás. Ha bármelyik a másiknak dolgába elegyedik, meghamisítja a természetet.
*
Én azok közé tartozom, kik nem titkolják, hogy szeretik a pénzt, de becsületes úton, fáradság és a haza java után.
*
Nem az a jellemteljes hazafi, ki kormánytekintet vagy pártérdek alá sorozza a haza javát, de az, ki a két elsőt állhatatosan és gyáva félelem nélkül mindig emennek rendeli alá!
*
Soha el nem bízni magát, de azért magában mindig bízni, ím ez azon kör, melybül férfiúnak kilépni soha nem kellene!
*
Én oly különös természetű vagyok, - s magam után másokrul itélek, - mikép engem a kényszeríteni akarás oly fejességre bicsakol, hogy tüstént veszni volnék inkább hajlandó, mint még a legnagyobb igazság kiszolgáltatására is; melynek teljesítésére egyébiránt, ha abban véletlenűl hátra maradtam, egy kis "jó szó" elpirulás közt hajtana. S valóban nem tudom, sőt kétlem, elfogadnám-e magát a mennyek országát, mellyel azonban eddigelé még soha meg nem kínáltak, ha abba erővel akarnának bekorbácsolni.
*
A nagy kastélyban lakás, higyjétek el, nem olyan nagy éldelet, mint azt tán sok gondolja; mert tudja a benlakó, ha mint ember csak félig is jó, hány van, ki sehogy sem lakhat jól, s vérzik a szíve, hogy csak a tizedikének bajaira sem hozhat írt.
*
Egyedül az erkölcsi bátorság: a "justum et tenacem stb. non civium ardor" stb.-féle érzet embeli az embert állat fölé. Mert anyagi bátorságot tekintve nincs ember, kinél ne volna merészebb a hörcsög, vakmerőbb a légy, szemtelenebb a patkány, és vitézebb a vadkan, sőt a veres posztót megpillantott tunya bivaly is.
*
Korántsem fekszik szívemen annyira az, hogy ellenem senki ki ne kelje, mint a valónak kitüntetése, mi nélkül nincs ránk nézve üdv.
*
Jaj, százszorta jaj azon fiatalnak, kinek lelke testében mindig megfért.
*
Ki nem volt életének némi pillanatiban már kaczagásra, sőt gyűlöletre méltó?…
*
A férj képezi az asszonyt, s ez mindenben csak az uralta nemnek nyomán jár.
*
Vajjon mi áll e világon, s kivált mostaniban, egy testi- s lelkileg tökéletesen kiképzett férfiú felett?
*
Mi hint földi pályánkra annyi s mindig még agg korunkban is virító virágokat, mint jó társasági és józan társalkodási szellem áldásai?
*
Csak az a derék ember, a szó valódi értelmében, ki testi- és lelkileg természetéhez képest lehető legnagyobb magasságra van kifejtve.
*
Becsület nélkül az Istennek minden adományai keserűk.
*
Bitorlott fény előbb-utóbb bizonyosan elpárolog, s minél nagyobb s megérdemletlenebb volt, annál bizonyosabban és mélyebben dönt a gyülölet vagy kikaczagtatás szégyenhelyire.
*
Én csak a feltétlenül jó embereket szeretem, a kik nemcsak véletlenségből, vagy veszedelem hiján halnak meg úgynevezett jó emberek gyanánt.
*
Minden embernek előre ki van jelőlve pályája, melyről le nem léphet.
*
A férfi minden kötelessége és törekvése hazájára irányul, úgy mint a nő minden kötelessége férjében összpontosul.
*
Az első rózsa, az első tövis emléke mégis csak a legkedvesebb emléke marad egész életünknek.
*
Ha csekélységekben nem vagyunk szigoruak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.
*
Van sok öreg, kinek haszonnal élt idejét nehány perczre lehetne szorítni; van olyan, ki rövid életben sok századon hatott keresztül.
*
Csak az veszt el mindent, a ki elveszti bátorságát.
*
Ellenzés a bátorságot csak edzi, s a derék új erőre gyúl, hol a közember elgyengül.
Emberismeret
Hogy minden időben volt, van s lesz is panasz, természetes; de igen különbözik a javítni kivánástól. Amaz magával, embertársaival, kormánynyal, egy szóval mindennel való elégedetlenségből foly, s többnyire alacsony haszonkeresés, vagy romlott sárepe nyavalyája. Emez pedig embertársaihoz, hazájához s a tökéleteshez vonzó szeretetből ered és szebb lelkek sajátja.
*
Sokban csalatkozik az, ki sokat próbál, s többször hibázik az, ki ébren van, mint ki alszik.
*
A sokasággal, tudva van, úgy boldogul az ember, ha mindenét dicséri s csudálja; ki igazat mond, hibáit felfedezi s dorgálja, az soha sem kedveltje, mert hiuságát sérti, s önfelsőbbségét érezteti. Elcsábítni könnyü s ahoz csak hízelkedés kell, mely alig lehet oly durva s a valóval oly ellenkező, hogy mégis sokan szivesen ne nyelnék el, s meg nem emésztenék.
*
Az embernek legékesb tulajdona a szép lélek, s csak az, s nem egyéb határozza el valódi becsét.
*
A nemes büszkeség inkább rongyokban jár, és száraz kenyeret rág, mint sem abbul élne, a mi nem övé.
*
A nagy veszedelmet s a sors óriási csapásit bátrabban kiállja sok, mint a mindennapi kis sérelmeket, halk elaljasodást, s mindenek felett a kétest.
Önismeret
Az önismeret külön véve, minden egyéb körülállások ismerete nélkül, csak csorba hasznot hajtana; de a bölcseség azt kivánja, hogy mindenki magát, azaz testi s lelki tulajdonit; körülményit úgy mint nemzetiségét, vagyonát, hazáját, hazafiait; összeköttetésit, azaz: szüléit, rokonit, gyermekit; választottit, ugymint szerelmét, barátját, ismerősit oly tökéletesen ismerje, a mint azt agyvelői ereje csak engedi; - a bölcseség azt kivánja, hogy ezek kitanulása s kiimerése élete fő foglalatossága s fő tudománya legyen; és hogy végre minden külön helyzetiben, önmagát s összeköttetésit keresztül látván s tökéletesen ismervén, ha úgy szabad mondanom, házi esze szerint cselekedjen.
*
Alig létezik oly bölcs, oly felemelkedett emberi lény, ki lassanként magát túl ne becsülné s ekép nyavalygó állapot felé ne hajlanék, ha mindig vagy legalább rendszerint oly egyedekkel van érintkezésben, kik lelkileg nagyon alatta állanak. A legszerényebb kedély is ez által természet szerint lassankint türelmetlenné válik; mert mindig vagy olyat gördít ellene az őt környező kíséret, minek semmi alapja, vagy mint Pythagoráskint egy pillanat alatt feloldani bir.
*
Kettőzött kötelesség, hogy ki-ki lelkiismeretesen betöltse helyét s abból ki ne kalandozzék.
Önzés
Haszonkeresés nélkül nem történik semmi a világon, úgy mint lehetetlen okozatot vagy következtetést képzelni ok nélkül, csakhogy egyik pénzbeli haszon, másik becsület, harmadik halhatatlan név, megint más menyecske vagy épen mennyország után vágy.
*
A nagyobb rész inkább javasolni szeret nemes tetteket, mint azokat gyakorolni; s ha hibáról van szó, inkább hajlandó másra mutatni, mint magára.
Szabadság
Valamint a szabadság valódi lelkét csak tökéletesen igazságos s kifejlett ember ismerheti: úgy csak azon nemzetek lehetnek valóban szabadok, melyek a cultura s civilisatiónak azon lépcsőjén állnak már, melyről azt látja a nagyobb rész, hogy csak úgy boldogulhat az egyes valósággal s tartólag, ha mindeniknek sajátja megbecsültetik s így természeti jussa szentnek tartatik.
*
Mester nem jő készen a világra, s a legnagyobb természeti ügyesség, idom s talentom is csak szorgalom s némi fáradozás által fejledhet ki – s így a valódi szabadság ismerete is, e szent tudomány! mely az emberiséget legközelebbről érdekli, s melynek tökéletlen kifejtése oly sok királyszéket forgatott fel s annyi nemzetett borított gyászba már; mint annak tökéletes kifejtése viszont, itéletem s teljes meggyőződésem szerint, minden erőszakos revolutióknak, zendüléseknek s vére rombolásoknak egyedüli biztos és tartós antidotja.
*
Az emberi nem arra van kárhoztatva, hogy szinte legkisebbjeért is fáradjon s kínos verítékkel legyen kénytelen megvíni az elemekkel. Már pedig a szabadság legfőbb jó s ekép bizonyos, hogy az soha nem lehet vad, tudatlan, rest és önkényes embernek sajátja, hanem csak azé, ki nemesített keblétől ösztönöztetve, s csinosult értelme által vezetve, szintugy megtudja becsülni mindenkinek sorstól nyert sajátját, valamint önmaga tulajdonát védelmezni bátor – szóval: kinek nem ajkin forog csak, de törülhetlen betükkel szivébe is van vésve a keresztény vallásnak mindent kimerítő javaslata: “A mit magadnak nem kivánnál, másnak se tedd”.
*
Akárki mit ábrándoz, csak a vagyonos nemzet szabad.
*
Vajmi kínos valamire kényszeríttetni, a mit tenni nem szeretünk s önkényből nem is tennénk! ellenben nincs szabad mellnek édesb érzés, mint még a legveszedelmesbhez is szabadon járulhatni.
*
Mennél jobban megismerkednek az emberek, annál tökéletesebben eltünik az őket rémítő váz, s annál jobban átlátják, hogy utoljára, ha ideigóráig nem is, de minden bizonynyal vegyesleg abban fogja találni kiki legnagyobb jólétét, boldogságát, s ezek bátorságos birtokát, ha mindegyik természeti szabadságának egy részét a társaságbeli szabadság megnyerése végett feláldozza.
*
A szabadság, az Istennek ezen legszebb ajándéka, mint gyémánt a bérczek keblében úgy van az emberek előtt mélyen rejtve, s az, a mi őket legbizonyosabban boldogítná, előttök úgy szólván isméretlen jó.
Erény
Bármi szerencsétlen helyeztetésű legyen is az ország, bármily lánczok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosiban a polgári erény tiszta vére buzog: s viszont akármilyen boldog fekvésü legyen is egy ország, bármily szabadságokkal birjanak is lakosi, lassan lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s polgári erény nem fénylik többé!
*
Az emberi nem mindenben a szépet s a tökéletest keresi. Ez azon javítási elv, mely cselekedeteinek legmélyebb rugója s tán azon láncz, mely az istenekhez legközelebb emeli, és minden munkálódásinak s előre törekedésinek legrejtettebb titka. S csak emberben ne keresse az ember a szépet, a tökéletest?
*
Az asszony csendes házi körében csak koszorúit fonhatja az érdemnek, s bájainak varázsi által állhatatosságra, ellenállhatatlan erőre edzheti a férfiui erényt; de kiben az Istenség ezen szikrája nem létezik, azt asszonyi varázs sem emelheti a selejtesek sorából soha.
*
Valamint a jószívű pipázó több helységet tesz hamuvá sejditlen, mint a rossz szívű gyújtogató készakarva: úgy foly több szerencsétlenség az emberiségre jó szívbül, melynek ura rossz fő, mint rossz szívbül, melynek ura jó fő.
*
Tegyen kiki jót s müveljen derekast, mennyire ereje engedi. Magát felsőbb sors által kiválasztott különös lénynek, reformátornak, uj Mohammednek tartani - legnevetségesb, tagadni nem lehet; de nem kevésbé szomorú, magában s maga erejében semmit se bizni, s mindenütt mást állítni maga helyibe.
Élet
Minden népnek valamint megvan geniusa, úgy megvan saját eleme is, melyből ha kiesik, vagy melyből ha kiveszed, kettétörik azon költői zománcz, mely nélkül "rideg pálya a hosszú élet", s mely varázsnak megsemmisítésével szárnya szegetik a bátor felemelkedésnek, és az emberi kebelben rejtező isteni szikra álomkórságba sülyed.
*
Kötelességérzet, illedelem, lovagiság, gentleman-likeness, kicsinosult lelki tehetség, erény, mind annyi alkatrészei az állatiságiból kibontakozott férfiunak ugyan, s egymással nem csak szoros lánczolatban függhetnek, hanem hogy valósággal egyben is függjenek, szüksége; de azért az élet ezer árnyéklatú tömkelege között mégis majd egyike, majd másika képezi azon tengelyt, mely körül cselekvésinknek forogni kell.
*
Erkölcsi felsőbbség mindig s mindenütt győzött erőszakon.
*
Testi erő s egészség haszonvételében van szapora, halk s lassú élő; tudományokban, világbölcseségben kisebb nagyobb magasságra emelkedő; némelynek esze, úgy szólván, már iskolából kiléptekor áll meg, másnak később fagy be - kevésnek lelke tágul s nagyobbodik koporsóig mind jobban.
*
Az egészség állati részeinknek magok közt s a lélekkel tökéletes egybehangzása; s ámbár jobbadán szüléink testalkotások, egészségök s első esztendőinkbeli velünk bánásoktól függ, még is igen nagy mértékben min hatalmunktól is.
*
Alig hihető, mennyi befolyásu lehet lelki erőnk testi állapotunkra, s mennyi viszontagságot, idősanyart s életfáradságot birhat el a leggyengébb test is mértéklet, józan életmód s folyvásti vigyázat s ovakodás által.
*
Nincs oly különös erejü s egészségü ember, kin a gyengébb, de egészségére ügyelő s erejét okos mérséklettel használó végre ki ne foghatna.
Életbölcsesség
Okos ember nem néz annyira háta mögé, mint inkább maga elibe, s elveszett kincse siratása helyett inkább azt tekinti s vizsgálja, mit menthetett meg, s avval beelégedni s lassankint többet szerezni iparkodik.
*
Mindennek van rosz s kellemetlen oldala, ellenben szép s jó része is. Ezen jobb s szebb résznek legjózanabb használhatása fog az okos ember élettörvénye lenni, ki azok megismerésében s felkeresésében mindenek előtt az önkecsegtetést, az önmystificatiót fogja kirekeszteni - mert ezeknél nagyobb szemfényvesztő s vakító a világon nincs.
*
Az emberiség legnagyobb részét csak két rugó ösztönzi; a az, ki azokat ügyesen és szerencsésen használni tudja, vele szinte azt teszi, a mit akar. E két rugó pedig nem egyéb, mint a haszon- s kellemvágy! Meggyőzte az ember a tengerek hatalmát, leszállott a föld örök éjébe, vadonságokat kertekké varázslott, s lehet mondani: "bámulandó csudákat müvelt"; s vajjon mi volt mind ezek legfőbb, legtörzsökebb nemzőoka? Semmi egyéb, mint haszonvágy! Ezernyi utazó lakja Itália világos legét, Páris úgy szólván az egybejövők s látogatók pénzeiből épüle. Spaa, Brighton, Bath stb. pezsgenek a lakosokat módtalan gazdagító idegenektől. S vajjon ennek megint mi valódi s legmélyebb oka? Semmi egyéb, mint a kellemvágy! S így ki a haszon s kellem reményét, sőt bizonyosságát elő tudja állítni, embertársai nagy részét oda csábítja, hova neki tetszik.
*
Minden, ami a hazafiakat összehozza, még ha legcsekélyebb ok lenne is, hasznos és jó s áldott következési számlálhatlanok. A pusztán lakó, némely jó oldalra talál a városiban, ez ellenben sok dicsérni valót, a mit nem is gyanított, a gubásban. Számos hazafi, ki egymást hevesen gyülölé s ez által az életnek vajmi sok vissza soha nem térő pillanatit minden ok nélkül elkeseríté, végre megbékül, s ezentúl egymással s nem egymás ellen dolgozik.
*
Nem tenni, mikor tenni kellene, tenni kötelesség volna, épen olyan bűn, mint nem kevésb bűn cselekedni, másokat cselekvésre buzdítni, midőn az "abbanhagyás" lenne szoros tiszt.
*
Ki pénzét elássa, az meg nem bukik s kincsét se veszti el, ha csak el nem lopják, de értékének semmi hasznát nem is veszi, s rá nézve arany és kő egy becsű.
*
Az elmének főtehetségi - praktikai tekintetben véve - képzelet, emlékezet s itélet. Ezen három tehetség egyenlő, vagy inkább egymáshoz illő arányozata alkotja a tökéletes egészséges agyvelőt, s ha egyike ezen tehetségeknek nagyobb hatalmat vagy kiterjedést nyer, az szinte mindig a két más tehetség kisebbülésével s csorbulásával szokott esni.
*
Mindent a világon józan áron s becsben kell venni; már ki egész vagyonát sárba veré, s legkisebb hasznos nyomot sem hagya maga után: az pénzfecsérlés mestere; - ki élte egész idejét hiába tölté s létének semmi jele nem mutatkozik: az időfecsérlés mestere; ki végre minden ok nélkül nyakát töri: az bolondok mestere.
*
Óvakodás s lelki erő által néhány évvel még egyes emberek is hosszabbíthatják földi éltöket; nemzetek azonban közértelmesség s az abból szükségkép folyó moralitás által lételöket sok századokra terjeszthetik azon határon túl, mely tudatlan, egymást gyülölő s korcsuló népeknek elkerülhetlen halál árka!
*
Hol sok a szó, ott kevés a tett.
*
Nincs nevetségesb az alaptalan okoskodásnál, nem különben nagyobb gorombaság sincs, mint másokat oktatni akarni ahoz való tudomány nélkül.
*
Valamely tárgynak legmélyebb alapjára ereszkedni soha sem ártalmas, habár néha tán igen unalmas is, de jobbára nagyon hasznos, sőt szükséges, mert csak így óvakodhatni "valaminek hibás véginél való megmarkolásától" s csak az által lehet az elhibázás valódi okát s utóbbi tévedést elkerülni.
*
Tagadni nem lehet, hogy csak azt művelhetjük tökéletes ügyességgel, a mit mesterség s nem időtöltésképen űzünk. Ismerje meg tehát kiki, mi az ő mestersége s tisztje, ha valamiben felsőbbséget vágy elérni, fejtse ki azt tehetsége szerint, foglalatoskodjék azzal minden nap, s tegye azt s csak azt minden vizsgálati s tanulási fő tárgyává; minden egyebet mellesleg folytasson, az legyen dolga, egyebek nyugalmi, pihenési.
*
Sem azon könyvtudós, ki testével tehetetlen, sem azon gymnasta, ki lelkének hasznát nem tudja venni, nem tökéletes ember. Mind testi, mind lelki tehetségeknek teljes idomzatban kell kifejtve lenniök, hogy az ember a lehető legnagyobb tökéletességre emelkedhessen. A lélek úgy megkivánja az eledelt, mint a szív s a test - s az is elbágyad, elhervad a nélkül.
Ész
Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.
*
Az ész erő, s így az ész boldogság.
*
Ha valamely tudomány méltó és férfihoz illő, bizonyosan annál dicsőbb nem lehet s egyszersmind édesb, mint embertársai java s boldogsága okainak nyomozása s kifejtése. Dicsőbb nem, mert az erénynek, mely szó erőből származik, legnagyobb fénye az, hogy az erős nem egyedül akar megelégedett lenni, örvendeni, szerencsésnek érezni magát, a mi magányosan lenni nem is tudna; hanem hogy másokon is segítni törekedik, jótétekre kezet nyújt, s többeket kiván boldogságra juttatni. Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében!
*
Nincs oly bölcs a világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit: mint viszont alig van oly tudatlan a föld kerekén, kitől egyet s mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni. Minden emberben van valami jó, mint virágokban méz.
*
Minden kornak van érdeme, s ki tagadhatja, hogy a jelenkor a régiek tudományaira alapítá minden további előmentét, úgy mint a régiek a még régiebbekre az övékét, s a mai idő a jövendő századoknak lesz legbizonyosb alapja.
*
A bölcs sziklák közt kertet állít elő, s a tudomány még Palmyra fövényire is bájt ruház; a buta ellenben a legmosolygóbb vidékekre gyászlepleket von, s még Arkádia virányit is szomorú vadonsággá diszteleníti.
*
Nem tanulás és tudományok mennyisége teszi az embert okossá, hanem azok megemésztése s jó elrendeltetése.
*
A véletlen, mely igen sokban látszik legelső rugó s indító ok lenni, - úgy áll az emberi főhöz, mint a földben lévő arany a bányászhoz, vagy hogy többet mondjak, az országúton fekvő gyűrű az utazóhoz; kiásó vagy felvevő nélkül egyik sem ér semmit: az arany föld gyomrában marad örökké, a gyűrű a sárba tipratik.
*
Az érzelmeknek az értelem által fékben nem tartott nem tartott ömledezései, ha gátot sehol nem találnak - és ilyest magukban soha nem találhatnak, mivel magukban nincs határ - kicsapongásokra és végkép őrjöngésre fajulva, okvetlen mindig zavart és veszélyt szülnek, melynek szintoly okvetlen végeredménye a többé alig vagy épen ki nem pótolható kár, és az ezzel szorosan egybefüggő keserü megbánás, vagy tökéletes kétségbeesés.
*
Józan ész soha sem áldoz fel pillanati vagy iden kis időre terjedő haszonért, habár ma nyulhat is hozzá, jövendő nagyobb s tartósb hasznot; de inkább az ideig-óráiglani rövid nyomást a várható hosszabb kellem miatt békével tűri.
*
Sokat gondolkodtam én a hazafiságról, s azt pénzben bizony nem keresem; hanem hálás szívvel áldom az Istent, hogy többet adott mint sokaknak, mert bővebb mértékben kóstolhattam azon mennyei örömet, melyet érzünk, midőn hazánknak szolgálunk.
Jótét
A gyógyszer maga által nem segíthet, hanem csak a testben lévő élet, melyet az természeti munkálódásira ingerel; úgy áll a dolog jótévőségünkkel is. - Felebarátinkon gyökeresen mi nem segíthetünk máskép, mint azon ingerek s módok által, melyek őket arra ösztönzik, s lehetőséget is nyujtanak, hogy becsületes s bátorságos létöknek ők magok legyenek szerzői! Ezt pedig soha hátra ható, hanem kirekesztőleg csak előre ható jótétemények által eszközölhetni.
Jutalom
Nehéz oly várat védelmezni, és sok lelki erő kell hozzá, hol a világ szemei elől elvonultan a legjobb siker sem lehet egyéb, mint hosszu nyomoruság után a vár omladéki alatt tanu s taps nélkül temetőhelyre találni. S csoda ott szépet alkotni, derekast irni, hol nincs megismerő, nincs olvasó.
*
Ne kivánjuk, hogy mindenki a szépet, jót s nemest csak valódi önbecséért tegye, hanem dicsérjük, jutalmazzuk a deréket, s fűzzünk koszorút hív polgártársunk homlokára, s hamva nyugodjék érdememlék alatt.
*
Jutalomnak erkölcsi világban oly következése van, mint hypomoklionnak mechanikában. Itt egy fonttal 100 mázsát emelhetni, ott egy pár vitézi érdemkereszt, gombon lógó egy két arany vagy ezüst tallér sokszor egy nyert csatának nem is gyanított, de tán valódi oka; egy nevezet, egy megjegyzés néha legszebb tettek forrása; úgy egy pár pénzbeli díj s pár száz aranyka legnagyobb iparkodás, munkásság s mozgásnak kútfeje.
*
Tiszta lélekismeret mennyei érzés, mely boldog napokban kimondhatatlan bájt vonz minden körül, viszontagságokban pedig, ha sötétre borul az idő, s létünk minden kellemi s híveknek vélt jóakaróink sora utolsóig elpártol, oly édes meleget önt lelkünkbe, mely az élet minden esetei ellen férfiui önérzéssel s elszánással vértez fel minket. Nélküle a királyszék rideg pusztaság, vele még a kínpad s vesztőhely sem ijesztő, s elsőtől utolsóig mindenkinek e világ roppant felszinén sajátja lehet, ki becsületesen teljesíti kötelességit.
*
A megelégedés alapjait királyfitól a legalacsonyabb születésű nyomorúltig a lehető legnagyobb lelki függetlenségre állítom. S ha van férfihoz illő s méltó foglalatosság, az bizonynyal nem mindennapi kisded örömink vadászata, s nem azon felszínségek hajhászata, melyek köntösinkre paszomántot, hozzánk szóló levelinkre hosszabb czímzetet tűznek stb., hanem lelkünk függetlenítésére irányzó törekedésünk.
*
A világ csak a vezérnek homlokát fűzi körül babérral: Isten mennyei koronát ád minden küzdőjének.
Munkásság
Unalom a roszszra hajló embert roszszá, a jóra hajlót boldogtalanná teszi, s valóban szánakozásra méltó, kinek az életben semmi dolga sincs.
*
A mit az Örökkévaló csak resttül tagadott meg, a fáradozónak pedig azért nehezíté, hogy munkája gyümölcse annál édesb legyen, kirekesztőleg csak bölcs elintézés s állhatatos munkásság által tehetjük sajátunkká.
*
Tagadhatja-e valaki, kivált ha élete tavaszát általélte, s ingadozó vágyai valamely határozottságot nyertek már, hogy semmi oly kellemes malaszttal egész létét nem tölti el, semmi őt annyi varázszsal szinte maga-magán túl nem ragadja, mint amidőn hatáskörében, bármi legyen is az, Correggióval így kiálthat fel: "anche io sono pittore!" - legyen érdeme egyébiránt való vagy képzelet!
*
Mindenen diadalmaskodik a férfiui érett ész, eltökélett állhatatos akarat és szorgalmas munkásság; ezek virágoztatnak, gyümölcsöztetnek jegek közt is palántát, midőn a tudatlan és rest még Utópiában is éhen halna.
*
Munkálódnunk és fáradoznunk kell, ha tűrhetetlen unalomra s tán életgyülölésre kárhoztatni nem akarjuk minmagunkat; s belső illetődéssel fogjuk találni, hogy épen a legsürgetőbb életszükségeink kielégítésére ösztönző természetünkből - mely egészen állatok sorába helyez minket - fakadoznak, ha lelkünk reptét nem gátoljuk, az emberiség legszebb, legdicsőbb tettei. Az evés ivás kínzó szüksége, mely tán egymás ellen fegyverzé vízözönelőtti eldődinket, a földmivelés bájterjesztő áldásit hozá közibünk. Lak - s ruha-szükségünk legszebb találmányokra nyujtott alkalmat. Nemünket fentartani égő vágyásunk a szerelem mennyei érzelmit, annyi halhatatlan tettek valódi kútfejét önti szívünkbe, s a házi szerencse boldogító szelidebb melegével a legkínzóbb láng szülöttje!
*
A minden dicséretnélküli állhatatos fáradozás épen oly ritka, mint a tanutlan erény, mely csak kiválasztott lények sajátja.
*
Minden, a mi a munkásságot neveli, hasznos; legyen azon ok való, remény vagy szükség, ezen utolsó pedig legyen természetes, vagy mesterséges. Háborúnak, tűznek azért nincs oly igen szomorú következése, mint gondolni kellene, mert háborúban, tűz után kiki sokszorozva munkálkodik. Mennyire nem nevelte sok erőműv s az óra tökéletességét a perpetuum mobile - örök mozgony - feltalálására fordított fáradság s törekedés! A fő czél elhibáztatott, de a nem is gyanított találmányok bőven jutalmazták a munkát.
*
A mihez könnyen jut az ember, azt közönségesen nem becsüli s másként bánik azon kincscsel, melyet szerzett, mint a melyet világba léptekor már készen talált.
*
Hibát találni vajmi könnyű s ahoz mindenik tud, de jobbat előállítni - bizony nehéz.
Nevelés
A nevelés s kivált az első benyomások bámulandó következésüek; úgy hogy annak híja, s ezeknek ereje miatt sokan se lelki, se testi javaikkal bölcsen élni nem tudnak, gyakorta legszorosb szükségeikhez tartozó isméretekben szűkölködnek, s az által természetesen oly kábultságba s végre oly nyomoruságra jutnak, mint azon mesteremberek, kik mesterségöket nem értik.
*
Ki dob el kenyeret egyhamar közűlünk készakarva, s ha zsemle bélét vagy kenyér hájét elvetjük is, nem rendül-e meg bennünk valamely érzés, mintha nem jól cselekednénk, s inkább titkon dobjuk félre, vagy vagy zsebünkbe dugjuk, mintsem más előtt hajítanók el? és miért? mert dajkánk mondá egykor: "kenyeret vesztegetni nagy bűn" stb. s való is magában a dolog, hogy Isten áldását elhajítni nem kell, mert azzal a szegény elélhet stb. De az különös, hogy tán épen az, ki egy darab kenyér elvetésén szinte megdöbben, százezreket, melyekért még annyi kenyeret lehetne vásárlani, legkisebb megilletődés nélkül szór ki. S miért? mert későbbi dajkái, szülei t.i. s nevelői vagy nem voltak, vagy nem mondták neki: "pénzt, vagyont kivetni bűn" vagy ha mondták is, nem oly jó móddal s aggódó nyájassággal mondták, mint az első dajkája éneke zengé fülébe.
*
Az éjféli óra zendülése - mintha felébresztené a mult lelkét - mellünket összevonja, s belső illetődéssel sejdítjük nyitva állni a régi idő érczkapuit - s borzadva véljük érezni szorosb összeköttetését az élőknek a holtakkal. Hány bajnok, ki a harczmezőn félni, rettegni nem tud, ki bátor szemmel nézi a halált, gyengül el könnyen az éjféli csend magányában a temető halvány emléki közt? s miért? mert gyermekkorában száz meg száz mese nyomta lágy velejébe eltörülhetetlen nyomdokát, hogy az éjféli óra által függ a jelen a multtal, az emberi nem lelkekkel össze.
*
A köznép a szerencsét kincs és hatalom czirkalmával méri. Sokszor halljuk állítni egy olyanról, ki magas születésü gazdag ifjú: "Ej be boldog!" noha az, kiről mondják, tán sokszor közel a kétségbeeséshez halálos keserűséggel éli napjait. Van az emberben valami, melyben minden a világon mint egy tükörben mutatkozik. Ha tiszta ezen tükör s mindent rózsaszínnel fest, akkor megelégedett az ember; ha homályos s abban minden setéten tűnik elő, akkor boldogtalan. S azért látunk sok szerencsétlent, ki szerencsésnek lehetne gondolni, s viszont sok megelégedtet alacsony helyzetben, kinek alig van élelme. Ezen valami pedig általában véve nem egyéb, hanem elromlottság vagy el nem romlottság. És ugyan ezt mi eszközölheti vagy hátrálhatja jobban, mint az első benyomások, anyatejjel szítt s gyermeki korunk előfogalmai, a mi nem egyéb, mint a czélirányos vagy elhibázott nevelés, mely jövendő életünk és sorsunk víg vagy szomorú létét határozza el!
Önállóság
Ha valaki nem követett volna el legkisebbet is, a mit inkább nem tettnek kivánna - soha senkinek tanácsára, segítségére nem szorulna - teste semmi munkálódásiban nem hátráltatná - s kinek szükségei mindig kisebbek volnának, mint tehetsége: az lenne a legfüggetlenebb ember.
Az ellenben, ki nem tekinthet szívszorongás nélkül a multba, semmit nem tud, alig mozdulhat, s kinek szükségei tehetségit túlhaladják: legfüggőbb.
*
Minden ember, sejtve vagy sejdítlen, saját jobbléte után vágy; s ezen előreható ösztön lépteté őt az állatok sorából ki, s e halhatatlan szikra birandja őt előre nem látható magasságra. E lelki rugósság pedig, mely minden kebelben nagyobb kisebb mértékben van, és mely előbbutóbb minden akadályon diadalmaskodik, úgy fejtődik legbizonyosabban s legnagyobb erőre ki, ha az ember némileg "magára hagyatik", - azaz: ha részint hatásköre nem szoríttatik össze, részint felette nagy idegen gond rája nincs. Tekintsük azon embert, ki a szolgaság hervasztó terhei alatt s el nem szakítható bilincsei közt zsibbad, - vagy viszont a világ azon kedveltét, kiről mindig mások gondoskodnak: s lelki rugósságokat csak parányinak lelendjük; tekintsük ellenben a független szabad embert, ki fáradozási s munkálkodási után határ nélkül emelheti jobb-létét, de kinek szinte nem segít senki, mint ön esze s ön tenyere: s benne nem csak a lélek legnagyobb rugósságát tapasztalandjuk, hanem a lelki rugósságnak azon irigylésre méltő kísériőit is, mely az ember legszebb dísze s tán legtöbb négyfalközti erény kútfeje, s nem egyéb, mint a férfiui öntudat s önmegbecsülés! Ezekhez képest az, ki embertársának részint lelki, részint testi tehetségit positive vagy negative csonkítja, ellenségesen cselekszik vele; úgy nem különben az sem tesz jót vele, ki érette gondolkozik s dolgozik; s így embertársának csak az legjobb s leghívebb barátja, ki lelki testi erejét kifejti, előmenetelére módot ád, s hozzá így szól: "fáradozz s magad légy jobbléted szerzője".
*
Nézzünk vissza - mert élőről élők közt nincs igazságos ítélet - s nevezzük meg azokat, kik életkori népszerűségüket mindig s a sírig féltékenyen őrizve, azt soha nem koczkáztaták, soha áldozatul nem hozák, valjon nem sodortattak-e el a feledékenység tengerébe, s jó hatásuknak semmi nyoma; vagy nem használták-e a sokaság ittas felhevülését inkább saját énes czélunk elérésére, vagy a rom-istennek áldozatára, mintsem a köz, az állandó jónak őszinte eszközlésére. Nevezzük meg őket - e sírig népszerűeket - s mutassuk meg, hogy hazájuknak, az emberiségnek több hasznot hajtottak, mint valódilag használtak az emberiség kifejtésének azon bajnoki - és azért hálaérzéssel rebegi nevüket nagy és kicsi, magas és alacsony - kik ha kellett, a néppel kevesbbé mint a hatalom fénykörével nem, de az emberiséggel is szembeszálltak, s szent felmagasztalásukban a népszerűséget úgy, mint fejedelmek kegyelmit, lábaikkal tapodták, hogy embertársaik javára s ha másként nem lehetett: vérökkel vásárolják meg az örök igazság diadalát. Üdvözlet nevetekre ti feldicsőült árnyak, kik az igazságnak voltatok felszenteltjei; s valamint rablánczaiban hirdeté egyik közületek a föld keringését, és tömlöczébe löké vissza őt a butaság: úgy mertétek ti is daczolva a zsarnok, mint nemkülönben daczolva a nép dühének, kitűzni a határt, "minél tovább ne", s csak holt testükön keresztül indulhatott a szenvedelem odább.
II.
POLITIKAI MEGLÁTÁSOK
Közállapotok bírálata
Meg kell szüntetnünk a popularitásért való licitátiót, mert ez homlokegyenesen az önkénynek béklyóiba vezet.
*
Lesz idő, bár ne legyen késő, mikor ki fog világlani: valjon azon rátorkolók, kik - Isten bocsássa meg bűneiket, mert bizony nem tudják, mit tesznek, - újjá alakulásunk legnagyobb gátjai, értettek-e a nemzet ápoláshoz jobban, vagy velem együtt azon kevesebbek, kik a magyarság általános megkedveltetésére törekednek.
*
Ez a magyar hanyagság kulcsa, kivált a Tisza völgyén: kenyere, bora, sódara van; gatya is nyáron, bunda télen, egy pár csizma és egy kalap, ólmos a kézben s néha egy szívrepesztő szomorú nóta meg "andalgó álom", mennyi kell… minek e fölibe munka?
*
Nem érhetne minket, magyarokat, nagyobb csapás, mintha lázba, forradalomba gyúlna a hon! Ki tehát e csapást minden módon kerülni vagy hátráltatni nem igyekszik, az bármily tudós és nagy tehetségű férfiú legyen egyébiránt, semmi esetre sem hű magyar, kitül nemzete felvirágzását és saját szellemünkbeni felemelkedését várhatná a hon.
*
Úgy látszik, mintha a magyar vérnek szinte jól esne, fizetéssel pontatlannak lenni!
*
Nincs undokabb és férfiúhoz kevésbbé illő, mint kezdeni s be nem végezni, és semmi nem bizonyítja nemzetnek hiúsággal vegyült érőtlenségét annyira, mint újdon romjainak, mindazon nyakrafőrei kezdetek és isméti elpusztulásoknak vázai, melyek egyedül pillanati felhevülésnek valának "akarnám, de nem birom" nyomorúlt ivadéki.
*
Több a testes, mint a lelkes ember.
*
Valamint a francziárul azt mondják: "semmit sem kedvel annyira, mint beszélni", a németrül: "semmit oly buzgón, mint írni" - minek következtében sok is náluk a puszta szó s holt betű: úgy rólunk megint azt mondhatni minden igazzal: "semmit sem szeretünk annyira, mint tanácskozni", a mi okbul megint nálunk többnyire a leghosszabb tanácskozást se követi egyéb, mint egy felette rövid vagy néha semmi resultatum.
*
A gazdaember a szerfelett való nagy haszon kívánástúl megvakítva, száz különb theoriáktul elszédítve és ezernyi systemák opiatuma által eltompítva, sokszor rétet már a dombra s buzát vet a posványba.
*
Vannak, kik a helyett, hogy hazafiak elősegítése végett kezet nyujtanának, azokat inkább gúnyolják, és sokszor bárdolatlanságokért kaczagják, holott még az oktalan állat se ocsmányítja maga fajtáját, s még az undok szarka se mocskítja be tulajdon fészkét.
*
Mi igen sok oldalra daraboljuk természeti talentumunkat s azért közönségesen tudunk "ex omnibus aliquid, ex toto nihil".
*
Igaz, hogy hazánk most nem igen van divatban s a külföld alig tudja hogy vagyunk. Mintha valami kút fenekén ülnénk, se lelki, se testi productumainknak nincs híre.
*
Annak, ki nálunk igazán kíván használni, szünet nélküli önmegtagadás életmunkája, s minden várható jutalma az önbecsérzés s önismeret. S azért nálunk szükségesebb az erény, mint másutt!
*
Nyiltan azon vallást teszem, hogy hazánk előmenetele s magasb felemelkedése legfőbb gátjai mi tehetősb birtokosok vagyunk.
*
…nem csak a proportione, de valóságosan több igazi s férfihoz illő tudomány van Magyarországon a közép, mint a főrendiek közt.
*
Némelyik mindenkor maga becses személyével áll a közjó útjában s így azt önárnyéka miatt sohasem láthatja.
*
Én magyar hazámat igen fiatalnak tartom s ifjúságának több nevezetes jelei közé számítom azt is, hogy arány nélkül több költői sajátság s tehetséggel bir, mely a képzelet forrásábul fakad, mint az itélet komolyabb tulajdonival, melyek inkább régibb nemzeteknél fejlődtek már ki.
*
A sokaság szinte mindig készebb bal itéleteket elfogadni, mint józanokat; mert azok milliárdok, ezek azonban csak kevesek s nem hozhat sokszor - közpéldabeszédként - ezer bölcs oly dolgot megint rendbe, melyet egy bolond rontott el.
*
A politikai magyar életben csak kevés tartja ama józan s igazságos középutat, mely ámbár a közönségestül szinte mindig félreértetik, a nemesb lelkű egyedüli ösvényének kellene lennie.
*
Csak magunkban a hiba, de egyszersmind magunkban is a feltámadási erő!
*
Más országokban azt az embert, a ki hazájának szolgál, egyszerűen becsületes embernek tartják; nálunk hősnek vagy szentnek kell lennie.
*
Az angolok sokkal inkább itt a földön élnek, mint minden más nemzet.
*
Angliában: ködös napok, tiszta ész. Mintha az emberek külön alkúra léptek volna a gondviseléssel. Világosság helyett tudás.
*
Boldog jövendő nemzedékek. A ti nagyobb és kiterjedtebb tudástok türelmesebbé, szelidebbé, erényesebbé s így boldogabbá is fog tenni titeket, mint mi vagyunk. Fogadjátok jó szívvel egyik ős elődötök ez üdvözletét, kinek Isten annyi belátást és világos elmét engedett, hogy ilyeneket már 1825-ben leírni képes.
*
Az emberek azt tartják: pénz teszi nagygyá az angolt. Ám vedd el a pénzt az angoltól, de hagyd meg az értelmiségét; ellenben add oda a pénzt a magyarnak, de hagyd őt butaságában: minden a régiben fog maradni. A pénz csak mintegy látható műszere az értelmi erőnek, mely a fejlődésben mélyebben s láthatatlanul működik.
*
Majd alvás, majd elragadtatás, néha földtől legkevésbbé sem emelkedés, olykor légben nyargalás… Ez az emberiség évrajzának örök s legfőbb thémája.
*
Mindenben tapasztalám, hogy e keleti rajnak épen virága… már-már kétségbe esik, s búban s mély melancholiában eped mindig valami után, mi előtte is ismeretlen. Míg más nemzetek a jelenbe látszanak élni, s jellemzetük megelégedés és jó kedv, mintha már elérték volna a nagy természetbeni állásukat, osztályrészüknek már birtokában volnának; a magyar - kinek egész létét oly sötét titok fedi - vagy nem remél többé semmit, s a multban hiszi örökre eltemetve hír- s nevét, vagy az idők folyamátul vár lelki sebeire írt, s néha, de csak átfutó csillámként a messze jövendőben sejti nemzeti fényét s látja megnyílni egét.
*
Szenvedelmektül forró időkben könyvvel, úgy hiszem, lehetetlen győzni hetenkénti ujságlapnak éles, és ha eltompult, igen könnyen kiköszörülhető fegyvere ellen.
*
Sötét felhő borong a magyarnak oly ritkán tiszta és annyi zivatarral telt egén, és sok becsületes kebel eped, látván, a szenvedélyek árján mily nehezen tör keresztül magának utat az ész.
*
Valamint a korhely, ki czélt és mértéket nem ismer, az Isten legszebb adományait magára és másokra nézve méreggé változtatja, úgy lesz köztünk elég, kinek kezében a sajtójog, ezen legszebb emberi jog, a gyilkosnak gyilkánál, a gyujtogatónak kanóczánál nagyobb átokká fog válni.
*
A magyar haza soha nem volt derék, sőt kitünő férfiak híjával. Egy nemében a hazafiaknak azonban mindig szűkölködött; olyakéban t.i., akik tartózkodás nélkül a nemzet szemére lobbantják az igaz szót.
*
A magyarnak… hüvelyében a sok prókátoriság és tenta közt biz rég elrozsdásodott egykor éles kardja már.
*
Az elszigetelésnek barátja sem nyelvben sem nemzeti állásban én épen nem vagyok, sőt elhatározott ellen; mert tulajdonképeni elszigetelés e világon nem létezik más, mint halál és koporsó. De azért, mert nem kedvelem, sőt gyűlölöm azon megcsontosult szüzességi s eképp gyümölcstelen állapotot, mely kivált sok tudós (! ?) magyar, vagy "magyar tudós" nézete szerint anyanyelvünk és nemzeti kifejlődésünk tekintetében kaptául volna használandó, - azért nem átallom megvallani: még gyülöletesb, sőt egyenesen émelygős előttem oly typus nélküli kevert lét, melyben minden nemzeti zománcz ketté tört.
*
A jelen nemzedéknek megbocsáthatlan bűne az, melyért talán megérdemli minden jobb ember neheztelését, ki szabad institutiók divatba hozataláért vív, hogy a százszorta jobb idők és kedvezőbb körülmények daczára, mégis újra azon gyümölcstelen kurucz szellemet buzgólkodik felébreszteni, melynek nem volt egyéb eredménye, mint az, hogy gyásznapokat hozott hazánkra és századokra lökte vissza nemzetünk kifejlését.
*
Míg számtalan magyar még mindig a "humilimus obsequentissimusque servus" szerepét folytatja, mely speciessel lehetetlen, mikép becsületes, magát elvetni nem tudó embernek bármily csekély rokonszenve lehessen; míg számosb magyar ellenben a betyár tempót járja, mi csak annyiban ijeszt, mint állat, mely békózva nincs, és ezért legfeljebb szánakozásra méltó; míg végre vagy indefiniált ellenzéki szellem, vagy minden ellenőrség nélküli subjectionalis hangulat közt fog hányatni vérünk fel és alá: mindaddig legkisebb nyomatéka sem lesz a magyarnak, s eképp igen természetesen csak úgy fognak vele bánni, mint "könnyű szerrel", mely nagy tekintetet nem érdemel.
*
Nemzeti jellemünknek a pajkosság s betyárság mellett többek közt még egy másik árnyoldala is van, és ez a dacz… Másutt mi mindent nem kell tudni; a becsületességnek, nemes viseletnek és erénynek mily összege, vagy legalább mily jeles ész, különös egyéniség vagy gazdagság szükséges ahhoz, mikép a fiatal kezdő csak egy kissé kitünőbb állásba helyezhesse magát!… Nálunk, kivált legújabb időkben, efféle szerencsére semmi qualificatio, de még csak szónoklati tehetség sem kell; de egyedül dacz és mosatlan szájbul fakadó piszok a kormány és ennek kitünőbb emberei ellen is váltig elég, mihezképest az efféle szereplők rögtön egekbe emeltessenek, és például másoknak úgy tiszteltessenek felette sokak által, mint a hazának legnagyobb jótevői.
*
A párbaj… malum necessarium vagy helyesebben mondva,… nem megvetendő társasági javítmány, - mert hiszen, csak mióta s hol lovagiasan, lehető legnagyobb egyenlőséggel kelhet vagy védelmezheti magát férfiú férfiú ellen, egyedül azóta és ott nincs rendszerint kitéve az egyes, hogy őt lesbül, egyszerre többen támadják meg, vagy hogy banditák által bosszultassa meg magát a sértett fél…
*
Nálunk minden, még a politika is, jobbadán szeretet és gyűlölet, sympathia és antipathia legtúlságosb határai közt ingadoz.
*
Mi nálunk magyaroknál tán legerősb hypomoklion a pajtásság.
*
Ne gyengítsük, ne rontsuk kölcsönös hitelünket, valóban ne! Mert hiszen ha nem vagyunk is egyvéleményűek, magyarok maradunk azért mégis mindnyájan, mit soha nem kellene felednünk.
*
folytatás: lásd a következő bejegyzést