Szélsőségek soha nem vezetnek czélhoz. S igen természetesen; mert ha egy rész mozdulni nem akar, a másik pedig alkudozni nem, ugyan lehet-e ebbül elvégre más, mint czivakodás, s innen polgári háború, s innen de nobis sine nobis?

 

*

 

A megcsontosodott conservativek, honunk azon antediluvianus exemplárjai, kik a világ kerekeit megakasztani hiszik és semmiben sem akarnak mozdulni, épen oly nagy bűnösei honunknak, mint azon kurucz-féle selenisték, kik a franczia forrdalom hőseit, vagy tán Rákóczit, ső honunk apróbb szenteit s martyrait látszanak venni követésre méltó ideálul, s többet lakván a holdban mint e földön, csak holdkóros eredményeket birnak hozni e hazára.

 

*

 

Minden emberbarátot, ki velünk együtt az oly jogtalanul és oly barbár módon üldözött Magyarországgal rokonszenvez, felkérünk: mondja ki e kérdés fölött szabadon ítéletét! Mi azt állítjuk, hogy velünk legigaztalanabbul, legszívtelenebbül, leggyalázatosabban bántak, és meg vagyunk róla győződve, hogy a nemesis szabadságunk, nemzetiségünk, testvéreink gyilkosait előbb-utóbb el fogja érni.

 

*

 

…egy emberélet lefolyta után vagy magyarabb világ lesz, mint ma van, vagy elvész a magyar.

 

*

 

A magyarnak egy qualitása van: magát vezettetni nem engedi. Itt mindenki vezér akar lenni; és ha valakit depopularizálni akarunk, azt mondjuk: titeket ezen ember mystificál,… vagy: ez az ember mégis valami összeköttetésben áll a kormánynyal stb. … most egy politikai paroxismusban vagyunk. Az ember szól egyikhez, másikhoz, okos embert lehetetlen, hogy ne kapacitáljon; de csak akkor értjük meg egymást, ha a paroxismusnak vége lesz, és akkor máskép fogjuk látni a dolgot.

 

*

 

A magyar lelkesedés oly könnyen hűl, mint támad és eképp inkább csak olyféle diadalra hasznos, melyet pillanat dönt.

 

*

 

Magyar földön gyakori szokás, hogy magunkat viszonylag feldicsérgessük és tömjénnel jól lakjunk.

 

*

 

Bármily paradoxnak látszassék is, mit mondok, korántsem oly nagy csorbát üt nemzetiségünkön a magyarságot üldöző, mert ez ellenhatási rokonszenvet gerjeszt, mint fertőztetné ügyünket a betyár magyar, minthogy ilyestül a nemesb kedély émelygéssel fordul el; és személyével együtt azon ügyet is becsmérli, melyet a rövidlátó védni hisz.

 

*

 

Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.

 

*

 

Ismerem a magyart… annyi nyomorúság daczára is még mindig okulni nem tudott, s nem tudta megtanulni, mikor kell felhúzni a vitorlát, mikor vesztegelni s mikor horgonyt vetni; hanem csak neki megy lelkesedésével, mint a vak légy egyik a másiknak.

 

*

 

A magyar nem szokott igazságos lenni, hanem szeret másokat sértegetni, s mivel ez neki nem fáj, azt hiszi, azoknak sem fáj, a kiket sért.

 

*

 

Ujabb időkben… annyira nőtt s mindegyre nő Magyarországban a szólási viszketeg, mintha egyedül a nyelv működése által akarna kibuzogni a magyarnak minden energiája, tettre nem maradván semmi.

 

*

 

Honunkban a szapora beléunás akármibe is oly közönséges jelenet, az állhatatosság viszont oly nagy ritkaság…

 

*

 

A szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pergése korántsem dobogása még a szívnek, és eképp a magyarul beszélő, sőt legékesebben szóló is, korántsem magyar még.

 

*

 

Nincs napirenden lévőbb semmi is, kivált nálunk s kivált most, mint gyanusítni s a nevetség színpadára állítni mindent, mi a mérséklet, óvakodás s türelem színárnyéklatát viseli bármily gyengéden is, mikre minde a gyávaság, félénkség, szűkkeblűség, sőt rosszlelkűség bélyegét süti, vagy legalább olyannyira hajlandó sütni a fiatal hév, a magát túlbecsülő viszketeg, meg nem ritkán a polgárok lelkesedését mellékes czélokra ügyesen használó ravaszság.

 

*

 

A magyar se nem többé a természet azon vad, de erős fia, a milyen ezelőtt vala, se nem ura még a vad természetnek értelmi súlya által, hanem középre sülyedvén azon magas és ezen még sokkal magasb nemzeti foknak, durva ugyan még most is, de többé nem erős, elbizott már, de még nem hatalmas.

 

*

 

A magyarnak mindenkori s most is legnagyobb ellensége - a magyar.

 

*

 

Nem volt a szerencsétlen magyar nemzet soha is oly maga kebelében táplálta csúffiak híjával, kik szolgai készséggel, sőt kolomposként ne dúlták volna az anyahazát.

 

*

 

A magyarnak… hazájához vonzó szeretete nem kevesíti, nem gyengíti azon tiszteletet és hűséget, melylyel fejedelméhez és királyi házához köteles; hogy azért pártütésről s függetlenségi létről nem álmodozik ő, s fejedelme iránti hódolás ellen nem hibáz még, ha mindenre szolgailag nem mond igent, sőt zivatarosb időkben azokra tarthatni inkább számot, ha velük jól bánnak, kik szent joguk, tiszta lelkiisméretük s férfiúságuk tudatában törvénytelenségnek, igazságtalanságnak ellentmondani is mernek, mint azon elpuhult, csak hajlongani tudó gyávákra, kiknek egyedüli mineműségük félelem, keveset gondolkozás, s vakon szótfogadás.

 

*

 

A magyarnak nincs mit fecsérelni szánakozásával, mert önbajainak siratására sincs koránt is elég könnye. Az egész világon nem érez vele senki…

 

 

 

 

Hazáról és magyarságról

 

Az enthusiasmus ritkán használ; a hóbort mindig árt: egyedül a józan, a kiábrándult felfogás és kirekesztőleg csak az összevető s kiszámító felsőbbség győz.

 

*

 

Kiki szeresse felebarátjában a hazafit s embert s ne nézze, mi módon vet számot Istenével, s mely úton igyekszik mennyek országát elérni.

 

*

 

A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.

 

*

 

A kisded makkbul, ha nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja.

 

*

 

A szegénység, legalább a mostani világban, a szolgasággal határos.

 

*

 

Hazánkban mindenkinek, vagy legalább a nagyobb résznek, gyomra, feje, erszénye ne legyen üres.

 

*

 

Nincs - ha az embernek jobb érzelme nem őrültség és az emberi tökélyesülhetés eszméje nem a leghazugabb önámítás - hatalom e földön, mely népnek, ha föleszmél és önmaga nem gyilkolja meg magát, legszentebb gyümölcsökkel felviruló kifejlését gátolhatná.

 

*

 

Nem, nem! Kormánynyali harmonia s annak minden módoni utilisátiója nélkül semmi nagyobbszerűt, alapost és kivált az egész nemzetre hatót végbe nem vihetni! Ez előttem axióma.

 

*

 

A Peru-féle kész arany, ha pillanatra felvidít is, nemzeteket bizonyosan öl, midőn csak azon arany terjeszt áldást s tartós megelégedést a népekre, mely a munkának, mely a szorgalomnak gyümölcse.

 

*

 

Lelje csak mindenben jutalmát az erény és ész, s hagyassék csak a nagy sokaság magára, naprul-napra fogyand akkor mintegy nemzeti köznevelés által a selejtesek csoportja, mert csakhamar kiviláglandik, mennyire synonimon: erény és bölcseség, becsületesség és jó számolás, hasznos és igazságos, jó és dicső!

 

*

 

A rendetlenség okozatai oly sokszor tökéletesen egyenlők a gazság okozataival, s rend nélkül soha semmiben nem lehetünk függetlenek, midőn rend nem csak azokká, de vajmi hatalmasokká is tesz. És eképp legszigorúbb pontosság legalább is illeti annyira a nemset, mint a kalmárt.

 

*

 

Az ellenzék sorain kívül is lehet és van is hazafiúi helyzet, melynek betöltése közhasznot szül és eképp nem szégyen; s pártokon felülemelkedni sem mindig bűn, de néha még a legszentebb kötelesség is.

 

*

 

A magyar emberbül semmit sem lehet erővel kicsikarni. S hála Isten, hogy ez így van, s adja, hogy mindig így legyen. Ámde jó móddal, szőrmentiben, nem annyira makacsa, mikép vele, igaz: sok béketűréssel, de elvégre ne boldogulhatna a tiszta szándék s ernyedetlen hazafiság.

 

*

 

A pénz nem fődolog, hanem az értelmes, központosító, kezetfogó, vállatvető munkában fekszik az erő. Pénz csak ezt repraesentálja.

 

*

 

Csak az erős szabad, és így csak az erős boldog.

 

*

 

Senkinek semmije nem lehet, legalább tartóslag, míg nincs az egésznek.

 

*

 

A szűz földben, a fiatal emberben, a serdülő nemzetben minden megfogamzik, - azokban, melyek erejöket elvesztették, és már az élet határa végén vannak, - minden elhervad.

 

*

 

Egyes csak úgy lehet nyertes, ha nyertes a község.

 

*

 

A szűz földben, a fiatal emberben, a serdülő nemzetben minden megfogamzik, - azokban, melyek erejöket elvesztették, és már az élet határa végén vannak, - minden hervad.

 

*

 

Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.

 

*

 

Némelyeket százszor is kell ismételni, míglen a sokaságot valamire birni lehet.

 

*

 

Nem az cselekszik bölcsen, ki hazaszeretetét abban helyezheti, hogy minden idejét annak dicséretére pazarolja, hanem inkább az, ki hátramaradását fejtegeti s boldogításában elősegéllni fáradozik.

 

*

 

A legjobb hazafi törvényes királyának leghívebb jobbágya is.

 

*

 

Minden csak felsőbbségnek enged, legyen az erkölcsi, legyen physikai.

 

*

 

Azon igaz szó, mely szabad mellbül derekasan hangzik, előbb-utóbb elfogadásra talál.

 

Oldal: Könyvekről - Széchenyi István - Vezércsillagok (teljes könyv 2. rész)
Sudhana könyvkiadó - © 2008 - 2024 - golokabolt.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat